Tanulj otthon - Mária Terézia tanácsai leányának, Mária Krisztinának (1766)

Mária Terézia királynő (1740-1780) kedvenc gyermeke, Mária Krisztina (1742-1798) 1766. április 8-án kötött házasságot Albert Kazimir (1738-1822) szász-tescheni herceggel, aki 1760-ban első pillantásra beleszeretett a főhercegnőbe. Mária Terézia mindig is támogatta a fiatalokat, akik azonban csak Lotaringiai Ferenc császár (1745-1765) halála után kelhettek egybe. Házassági tanácsait Mária Terézia az alábbi levélben fogalmazta meg.

 

 

Mária Krisztina főhercegnő

Kedves lányom! Azt kívánja, hogy lássam el tanáccsal jövőjét illetően. E tárgyról sok könyvet írtak, nem óhajtom megismételni a bennük foglaltakat. Jól tudja, mi nők férjünk alávetettjei vagyunk, engedelmességgel tartozunk neki. Arra kell törekednünk, hogy egyszerre legyen hitvesünk, apánk és legjobb barátunk, hogy szolgáljuk őt és hasznosak legyünk számára. Ha sajnálatos módon látunk is olyan példákat, melyek ennek az ellenkezőjéről tanúskodnak, akkor sem tudom Önt feloldani e kötelessége alól. Szerelemből megy férjhez. Egyedül ez az oka, hogy hozzájárultam házasságához. Ismeri a férjét, és bizton remélheti, hogy olyan boldog lesz, amilyen boldog csak lehet az ember ezen a világon.

Igyekezzen, hogy az isteni áldást keresztényi élet által érdemelje ki. Legyen könyörületességével, jámborságával, rendezett életvitelével és szerénységével mások példaképe. Önnek kell mértéket adnia, és meggyőződésem, hogy alkalmas rá.

Ön bájos és odaadó, de óvakodjon attól, hogy eltúlozza ezen erényeket és jó tulajdonságokat. Különösen arra kell figyelmeztetnem: gyengéd szeretete jeleivel olyan mértékben elhalmozhatja a férjét, hogy az a számára terhessé válhat. Kényes pont ez. Zátony, amelyen a leggyengédebb és legerényesebb, szerelmi házasságot kötött nők is hajótörést szenvedhetnek. Minél visszafogottabb az ártatlan becézgetésekben, annál inkább vágyik majd rá a férje. Századunk nem ismeri az illemet, és a rossz példák úgy elszaporodtak, hogy az emberek szégyenérzet nélkül követik azokat. Mennél több szabadságot enged férjének, mennél kevésbé sem követeli meg, hogy állandóan Önnel törődjön, és Önre figyeljen, annál szeretetreméltóbb lesz. Keresni fogja, és ragaszkodni fog Önhöz.

 

Albert szász-tescheni herceg 

Legfőbb törekvése az legyen, hogy férje mindig ugyanolyan hangulatban találja, Önnél mindig egyforma szívélyességre és előzékenységre leljen. Igyekezzen őt szórakoztatni és lekötni, hogy férje sehol másutt ne érezze magát jobban. Legyen rá gondja, hogy viselkedésével és visszafogottságával váljon érdemessé férje bizalmára. Soha ne férkőzzön az Ön szívébe a gyanú: minél több szabadságot enged hitvesének, így mutatva ki érzéseit és bizalmát, férje annál inkább ragaszkodóvá válik. A boldog házasság a bizalmon és a kölcsönös szereteten nyugszik. A lángoló szerelem hamar elmúlik – arra kell tehát ügyelni, hogy kölcsönösen becsüljék egymást. Legyenek egymás igaz barátai ahhoz, hogy boldogok legyenek a házasságban, el tudják viselni az élet nehézségeit, és megtalálják üdvüket. Ez a leglényegesebb és egyedül fontos dolog, bármilyen rangú legyen is az ember. E tekintetben csak a túlzástól félek, amely befolyásolhatná kettőjük boldogságát. Tapasztaltam, hogy barátnőire féltékeny volt. Férje esetében óvakodjon ettől, ez elidegenítheti őt Öntől. Ezzel még csak ne is tréfálkozzon, az évődésből szemrehányás válhat, amelybe keserűség keveredik, a kölcsönös megbecsülés és az élet kellemessége eltűnik és színre lép az ellenérzés.

Milyen szerencsés az, aki mindig szeretetre méltó feleséget lát viszont, olyat, aki állandóan azon fáradozik, hogy férjének minden boldogságot megadjon, szórakoztassa, megvigasztalja, hasznossá váljon számára, aki őt sosem akadályozza, és szabad mozgást engedélyez, aki megelégszik gyengéd figyelmességével, és boldog, ha a közelében lehet. Ha azonnal nem is derülne ki, később rájön ennek fontosságára. Minden házasság boldoggá válhatna, ha ehhez tartanánk magunkat. Minden a feleségtől függ, neki kell megtalálnia a helyes középutat, elnyerni férjének tiszteletét és megbecsülését, amellyel sosem szabad visszaélnie, amelynek birtokában ne kérkedjen, se parancsolni ne akarjon férjének. Az Ön helyzete éppoly kényes e tekintetben, mint az enyém volt. Soha ne éreztesse fensőbbségét. Semmi nem számít, ha valaki igazán és okosan szeret, e tekintetben én nyugodt vagyok.

 

Az özvegy Mária Terézia gyermekeivel; Albert és Mária Krisztina bemutatják azokat az képeket, amelyeket Olaszországból hoztak; mögötte Miksa, Mária Anna, Mária Erzsébet, II. József pedig a székre támaszkodik (Heinrich Füger, 1776)

Kacérkodás és hivalkodás nem megengedett Önnek. Ne hallgasson senkire se, mutassa meg, hogy fölötte áll az ilyesminek. Férjes asszonynál minden fontossággal bír, semmi sem vehető könnyedén. Öltözéke legyen szerény. Férjes asszonynak nem szabad az, ami egy leánynak igen. A többiek azon nyomban túl akarnának tenni Önön.

Ne legyen bizalmasa, egyes-egyedül a férje legyen az. Magammal sem akarok kivételt tenni. Nekem se áruljon el bizalmas dolgokat. Ön elég értelmes és okos ahhoz, hogy boldog legyen. Annál is inkább, mert hitvese jelleme és viselkedése jobban megnyugtathatja a jövőre nézve, mint bármi más, hacsak Ön saját maga nem dúlja fel saját boldogságát. Mindig arra kell törekednie, hogy alkalmazkodjon, törődjön férjével, s akkor semmi hibát nem követ el. Ez az egyedüli módja annak, hogy ne térjen le az erény útjáról. Mennél mértékletesebbek vagyunk, annál több örömünk van. Számos példát látott erre.

Napjaik és háztartásuk rendje a nyugodt és boldog élet titka. Tudom, hogy manapság azt hiszik az emberek, hogy nincs öröm ott, ahol kötöttség van. Nem értenék ezzel egyet, ha nem tapasztaltam volna magam is, és ne látnám nap mint nap, hogy azok, kik leginkább ezen elv szerint élnek, azok unatkoznak a legjobban és a legkevésbé boldogok. Örömöt már semmiben sem lelnek, szeszélyeiknek és érzékeiknek szabad folyást engednek, olyannyira, hogy a végén ezek rabszolgáivá válnak.

Olyan rendről beszélek, amely hitvese akaratával összeegyeztethető. Semmi ne akadályozza Önt, hogy alkalmazkodjon ahhoz, és minden áldozatot meg kell hoznia, ha arról van szó, hogy tetsszen a férjének, vagy megtegye azt, amit akar. Nem kell szemrehányást tennie Magának, engedelmeskednie kell, miután ellenvetéseit és kifogásait szelíden és kedvesen megtette. Egyszer megteheti, de ha férje másként döntött, akkor nem marad más hátra, mint hogy engedelmeskedik, méghozzá úgy, hogy érződjön: férje döntését teljes egészében a Magáénak tekinti. Mi sem könnyebb, ha az ember igazán szeret és tudja kötelességét. Csak így lehet boldog és nyugodt az ember ezen a világon.

Ha hitvese mindig úgy találja, hogy az ő boldogságán munkálkodik, és mindig azon buzgólkodik, hogy ő Ön mellett boldogabban, nyugodtabban és biztosabban érezze magát, mint bárhol másutt, akkor számolhat azzal, hogy magához köti és így megteremti az ő és az Ön boldogságát. Erről azonban ne akarjon tőle vallomást kicsikarni, az kell csak, hogy legyen meggyőződve róla.

 

Mária Krisztina (Martin van Meytens, 1765 körül) 

A legcsúnyább és legöregebb nők gyakran a leghevesebb szenvedélyeket lobbantották lángra, mert figyelmességük révén ügyesen szórakoztatták a férfiakat, és vonzották őket, miközben pedig a legszebb nőket elhanyagolták, mert ők e tulajdonságok híján voltak. Minél kevesebbet évődjön. Napjainkban igen divatos ez a rossz szokás. A fesztelenség nélküli évődéshez kellő szellemi emelkedettség és józan ítélőképesség kell.

Egyébként is ez a hangnem közvetlenkedéshez vezet, rossz színt visz a társaságba, elűzi az illendőséget és udvariasságot.

Udvarában soha ne tűrje meg a kétértelmű megnyilvánulásokat vagy a rágalmazást. A dolgokat azon nyomban tisztázza, ezáltal száműzi közeléből a rossz embereket. Minden alkalommal mutassa meg, hogy igazságot szolgáltat az erénynek. Távolítsa el a környezetéből azokat, akik ennek híján vannak. Udvarában ügyeljen mindenben a rendszerességre. Elöljáróit kötelezze arra, hogy tartsák rendben embereiket. Ebből soha ne engedjen. De az embereket az elöljáróik irányítsák, Ön ne foglalkozzon ezzel. Ez az egyetlen eszköz arra, hogy jól szolgálják, és ügyes emberek álljanak a szolgálatában. (…)

A Jóisten oly sok adottsággal és kellemetességgel ruházta fel, és szemlátomást arra választotta ki Önt népes családjából, hogy növelje szülei, illetve szent és tisztánlátó sógornője[1] boldogságát és örömét. Férjéül erényes és szeretetre méltó hitvest adott, akit Ön választott. Remélem, hogy a Jóisten bevégzi művét, és boldoggá teszi Önt, ha nem hagyja el őt és követi tanácsaimat, amelyeknek, éppúgy, mint gyengéd szeretetemnek, soha nem lesz híján.

Áldásom adom, és gyengéden öleli örökké hű édesanyja, Mária Terézia.

 

Forrás: Adam Wolf: Marie Christine, Erzherzogin von Oesterreich. Wien, Carl Herold’s Sohn, 1863. 215-220 – In: Kora újkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Szerkesztette: Poór János. Budapest, Osiris, 2000. 149-151. pp. – Fordította: Kulcsár Krisztina

Fotós: wikipedia.org

 

[1] A levélből nem derül ki, hogy Mária Ludovikára gondol (1745-1792), aki 1765-től Lipót felesége, vagy Mária Jozefát (1739-1767) érti alatta, aki 1765-től II. József második felesége volt.