Tanulj otthon - III. Ferdinánd

III. Ferdinánd császár, magyar király, II. Ferdinánd császár és magyar király Wittelsbach Mária Anna bajor hercegnő harmadik fia. Grazban született 1608. július 13-án, meghalt Bécsben 1657. április 2-án. Teste Bécsben, a kapucinusok kriptájában nyugszik.

Jelmondata: Justitia et pietate (igazságossággal és kegyességgel).

III. Ferdinánd egész alakos festménye (Frans Luycx)

„A tudomány keveset foglalkozott III. Ferdinánd alakjával. Életéről többnyire csak apjával kapcsolatban történik említés, amennyiben a »két Ferdinándot« együtt tárgyalják. Mégis két egészen különböző karakterrel állunk szemben, akik külsőleg sem hasonlítottak egymásra. III. Ferdinánd magas volt és vékony, haja fekete, szeme sötét színű, sápadt arca rendkívüli kifejezőerőt sugárzott.

Két bátyja korai halála után ő lett a trónörökös. Gyönge, törékeny gyermek volt, de rendszeres testedzéssel erősítette magát. Udvarmestere a tapasztalt vitéz, a máltai lovagrend tagja, Christoph Simon von Thun báró lett. Szellemi és lelki képzéséről a jezsuiták gondoskodtak. A tizenhét éves Ferdinándnak a császár jelenlétében két jezsuitával és a titkos tanáccsal jogi, földrajzi és történelmi témákról folytatott disputációja mind a császár, mind pedig a tanárok tetszését elnyerte. Említésre méltó az is, hogy hét nyelven is jól beszélt (latinul, németül, spanyolul, olaszul, franciául, csehül és magyarul). Korán beavatták a kormányzási tevékenységbe. Elolvasta a jelentéseket és a diplomáciai levelezéseket, melyeket ő maga rejtjelezett. 1625-ben magyar, két évvel később pedig cseh királlyá koronázták. Először viszont nem sikerültek azok a törekvések, hogy a regensburgi birodalmi gyűlésen 1630-ban biztosítsák számára az utódlást a birodalomban.

Az 1634-es nördlingeni csata. Jacques Coutois festménye, 1648.

Wallenstein meggyilkolása után Ferdinánd lett a császári csapatok főparancsnoka, de Gallas gróf személyében egy tapasztalt generálist adtak mellé. Hamarosan jelentős katonai sikerek következtek: elfoglalták Regensburgot, és a spanyol bíboros-infáns, Ferdinánd csapataival az 1634-es nördlingeni csatában döntő győzelmet arattak a svédek és a franciák fölött. Az erősebb fél pozíciójából került sor a protestáns szász választófejedelemmel való megegyezésre az 1635. évi prágai békében, amelyhez aztán csatlakozott az összes többi birodalmi rend is. A regensburgi birodalmi gyűlésen 1636-ban keresztülvitték III. Ferdinánd német királlyá történő megválasztását, amivel épphogy sikerült elkerülni egy újabb interregnumot, ugyanis néhány héttel később meghalt II. Ferdinánd császár.

Nagy reményeket fűztek az új uralkodóhoz, mindenekelőtt a korrupció elleni harcot illetően. Ferdinánd valóban csökkentette az udvartartás kiadásait, de mélyreható reformokat nem tudott végrehajtani.

Vitathatatlan Ferdinánd békevágya. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a prágai békét, amely figyelmen kívül hagyta Franciaország és Svédország érdekeit, nem lehet a valóságba átültetni. Újra megfordult a hadiszerencse is, s a szövetségeseknek néhány megsemmisítő vereséget kellett elszenvedniük. A Habsburg-monarchiát kelet felől is veszély fenyegette, a francia politika ugyanis Erdélyt is bevonta a játékba. A császár 1645-ben Trauttmannsdorff gróf számára saját kezűleg írt titkos információi hozták meg végül is az áttörést a Münsterben és Osnabrückben folytatott westfáliai béketárgyalásokon.

A vesztfáliai béke – a münsteri békeszerződés ratifikációja 1648. május 15-én Gerard ter Borch festményén

Ha Ferdinánd nagy engedményeket tett is Franciaországnak, Svédországnak és a birodalmi fejedelmeknek, azt minden erejével megakadályozta, hogy az örökös tartományokban csorbítsák uralkodói jogait. Tovább folytatta az apja által megkezdett ellenreformációt, de mégsem minden áron. Ő sem volt kevésbé vallásos, mint az apja, de – ahogy állítják róla – a jezsuitákat, bár azok nevelték, s gyóntatói is közülük kerültek ki, nem szerette.

Az 1653-54. évi regensburgi birodalmi gyűlésen – ahol a császár békevágya újra egyértelműen kifejezésre jutott – szabályozták a legfelsőbb birodalmi törvényszék és a birodalmi udvari tanács tevékenységét. Nehézségek merültek fel a birodalmi adók ügyében, ezen a téren a császárnak nem sikerült keresztülvinnie akaratát. Ezzel szemben a Habsburg-uralom folytonossága biztosítottnak látszott, miután Ferdinánd azonos nevű fiát német királlyá választották. A mindössze huszonegy éves örökös azonban 1654. július 9-én váratlanul elhunyt, s Ferdinándnak következő fiát, Lipót főherceget már nem sikerült megválasztatnia.

III. Ferdinánd (Frans Luycx festménye)

A velencei követek kivétel nélkül nagyon pozitív képet festettek III. Ferdinándról. Kötelességtudó és éleslátó embernek írták le, sőt olyannak, aki túltesz tanácsadóin is. Fia és trónjának örököse, IV. Ferdinánd halála után a kötelességteljesítésről alkotott szigorú felfogása ellenére is bizonyos csüggedés lett úrrá az idős császáron, ami részben pesszimista és melankolikus alaptermészetében is gyökeredzett.

III. Ferdinánd háromszor nősült: 1631-ben Mária Anna spanyol hercegnőt (megh. 1646.), 1648-ban Mária Leopoldinát, nagybátyja, Tiroli Lipót lányát vette el, aki már tizenhárom hónappal az esküvő után meghalt. Végül 1651-ben Gonzaga Eleonórával kötött házasságot, aki majdnem három évtizeddel élte túl férjét. A források egyhangúlag állítják, hogy ezek a kapcsolatok harmonikusak voltak, és hogy Ferdinánd példás családi életet élt.

Ferdinánd első felesége, Habsburg Mária Anna infánsnő (Diego Velázquez festménye 1630 körül)

A három házasságból számos utód született. A már idézett velenceiek nemcsak szeretetreméltóságát, hanem mértéktartó természetét is dicsérik, s csodálkoznak azon, hogy még törvénytelen gyermekei sem voltak.

Annál figyelemreméltóbbnak tűnik a Habsburg uralkodó tudományos, művészi és irodalmi érdeklődése. Nagy figyelmet szentelt természettudományos és műszaki problémáknak. A regensburgi birodalmi gyűlésen neki mutatta be az ismert természettudós, Otto von Guericke az általa feltalált légpumpát. Bár nem volt önálló hadvezér, mégis foglalkozott hadielméleti és haditechnikai kérdésekkel. Raimund Montecuccoli, a legjelentősebb császári generális és teoretikus 1653-ban húsz hadtudományi táblázatot ajánlott neki. Ferdinánd járatos volt a filozófiában is. 1657-ben Bécsben egy olasz irodalmi akadémiát alapított, ebben támogatta őt harmadik felesége, Eleonóra és fivére, Lipót Vilmos. A császár maga is írt költeményeket olasz nyelven – ezekből egykötetnyi állítólag meg is jelent »Accademico occupatio« címmel –, és lefordította olasz nyelvre Démoszthenész »Philippikáit«. Érdeklődött a festészet iránt, Tiziano, Veronese és Rubens képeit gyűjtötte. Fiatalkorában művészi esztergált tárgyak készítőjeként jeleskedett.

Otto von Guericke (Anselm van Hulle festménye)

De legfőbb szenvedélye a zene volt. III. Ferdinánd nyitotta meg a komponáló Habsburg császárok sorát. Műveiben, melyek úgymond »előkelő és nemes szelleműek« voltak, egyaránt dolgozott fel egyházi és világi témákat. Nagy hatással voltak rá az olaszok, főleg Giuseppe Valentini, aki hosszú ideig tanítómestere volt.”

Forrás: Habsburg lexikon. Szerkesztette Brigitte Hamann. Új Géniusz Kiadó, Budapest 1990. 99-102. pp. III. Ferdinánd szócikk szerzője: Dr. Georg Heilingsetzer.

Fotó: wikipedia.org