Tanulj otthon - Mária Terézia levele fiához, Miksához

Mária Terézia levele fiához, Miksához (1774. április)

Miksa Ferenc (1756-1801) Mária Terézia királynő (1740-1780) és Lotaringiai Ferenc császár (1745-1765) utolsó gyermeke, 1770 óta a Német Lovagrend lovagja. Az anyai tanácsokat 1774-1775-ös európai körútja előtt kapta.

Mária Terézia (ismeretlen festő munkája, 1770

(…)

A sors nagy csapása volt, hogy olyan korán elveszítette apját, egy olyan fejedelmet, aki szent vallásunk (ami az első, sőt egyetlen értéke az embernek) tiszta és pontos gyakorlásában éppoly kiemelkedő volt, mint szellemében, jellemében, jóságában és szeretetreméltóságában. Fennkölt példáját Önnek és az egész családjának is túl korán nélkülöznie kellett. Akkor Ön még csak kilencéves volt, hangjára, gesztusaira nem emlékezhet, és alakját csak a portrék révén idézheti fel, amelyek az én saját és gyermekeim lakosztályaiban azért függnek, hogy a szemük előtt ugyanúgy jelen legyen ő, mint lelkükben. Halála óta itt minden megváltozott. Mondhatni, nincs többé udvar, nincs fejedelem. Fájdalmamba merülve két évig szinte nem ismertem magamra, súlyos betegségem után pedig testemet és lelkemet felemésztette a kor, a gondok és a teendők. Bátyja, a császár legutóbbi szerencsétlen házassága és más körülmények miatt teljesen megváltoztak nálunk a viszonyok. A jelenleg uralkodó hangnem a lehető legrosszabb a vallás, az illem, a családi légkör szempontjából és különösen a fiatal emberek képzését illetően, akik most nagyon léha életet élnek. (…)

Ön a legifjabb gyermekem, a nyolcadik főherceg[1] (szerencsére, és ez nagy szerencse), nem kell majd uralkodnia, így az élet több boldogságot tartogat az Ön számára, és kevesebb lesz a felelősség a vállain. De rangja révén még inkább köteles törődni mindazzal, ami személyét illeti. Méltón és megfelelően gondoskodtunk Önről. Önre vár a német rend nagymesteri címe, és Magyarország helytartójának méltósága abban a formában, ahogyan azt jelenleg sógora tölti be, továbbá azok a földbirtokok, melyeket elhunyt, felejthetetlen apja hagyott hátra. (…)

A magyarországi tisztség a Monarchia egyik legfontosabb posztja, nincs messze Bécstől, és olyan nemzet főségét jelenti, melynek számos érdeme van velem szemben. Neki köszönhetem helyemet elődeim trónján. Harmincéves uralkodásom alatt a legnagyobb odaadást tanúsította irányomban, és hatékonyan támogatott céljaim megvalósításában. Ha ennek megfelelően viselkedik, bizalmat és szeretetet mutat iránta, meg fogja látni, sokat várhat ettől a nemzettől. Ezt a felismerést, mint annyi mást, néhai drága apjának köszönhetem, aki egyedül ismerte jól ezt a népet, és ha a továbbiakban ugyanúgy bánunk vele, ahogy azt én tettem, minden bizonnyal boldog lesz, amennyiben boldoggá teszi népét. Ekként mutathatja meg, hogy méltó fiunk – megteszi mindazt, amit egy helytartó csak megtehet – aki egyébként teljesen uralkodója alá van rendelve. (…)

A magyarországi posztnak még egy célja van, nevezetesen az, hogy az uralkodónak, az államnak és a hazának hasznára legyen. Miután jelentős katonai hatalom élén áll, ügyeljen arra, hogy a hadi tudományokban, melyek a nagy fejedelmekhez leginkább méltóak, tökéletesítse magát, hogy egy napon, ha az uralkodó szükségesnek ítéli, eredményesen szolgálhasson a hadak élén. Ehhez azonban több érdemre és ismeretre van szüksége, mint másoknak. Születése önmagában kevés, sőt inkább szégyenét, szerencsétlenségét növelné. (…)

Miksa Ferenc főherceg a Német Lovagrend nagymestereként ábrázolva (Anton von Maron)

Kerüljön minden szenvedélyt, különösen a nőkkel kapcsolatban. Sajnálom, de azt kell mondanom: veszélyesebbek pk, mint a csélcsap férfiak legrosszabbjai. Ha egyszer elbukik, elvész, és fáradságos lesz újra talpra állnia, így vélem, mert ismerem jellemét. Kerülje gondosan az első hibás lépést! Őrizkedjék azoktól az illúzióktól és kísértésektől, melyek veszélyességük folytán bajt vonnak maguk után! (…) Ha nem akarja magát ilyesminek kitenni, és aztán azzal bajlódni, hogy kikerüljön belőle, megteheti, mert védi rangja és születése, és azok, akik szolgálják, hacsak Maga nem gördít útjukba akadályokat, s követi az én tanácsaimat és az övékét. Soha ne maradjon egyedül nőkkel, sem színházi páholyokban, sem fogadásokon és sétákon anélkül, hogy egy lovagja jelen lenne! Ne bizalmaskodjék a másik nemmel, de respektussal és udvariasan bánjon még a polgárnőkkel is! Semmi bizalmaskodás és tréfálkozás a közrendűekkel, sem férfiakkal, sem nőkkel. Sem egy osztrák házból származó herceghez, sem egy koadjutorhoz nem illik.

Kissé félek, mert azt tapasztaltam itt, hogy szeret leereszkedni a nép fiaihoz. Az is fontos, hogy kerülje a csevegést lakájaival és kísérete alacsony rangú tagjaival, ne adjon nekik személyesen utasításokat. Apjuk kell legyen, gondoskodnia kell róluk, soha ne bánjék durván velük és ne kívánjon túl sokat tőlük, de soha ne legyen barátjuk, szövetségesük vagy bizalmasuk! Ezek az emberek sem nevelést, sem ismereteket nem kaptak. Ha nem ennek megfelelően bánik velük, akkor rosszul fogják szolgálni, ezer bosszúságot okoznak, amitől meg szeretném óvni. Ezzel szemben azt szeretném, ha bizalommal tudna lenni egy lovagja, titkára vagy gyóntatója iránt. Ahhoz, hogy boldogok legyünk, szükségünk van egy emberre, aki előtt feltárjuk lelkünket, akitől tanácsot kérhetünk, még az élet szokványos dolgaiban is, melyek aztán gyakran meghatározzák a többit. Bizalmasától meg kellene követelnie, hogy szabadon, világosan, kíméletlenül mondja meg az igazat akkor is, ha az Önt kínosan érinti. Egy ilyen bizalmas a legfőbb jó, amit csak kívánhat. Ha megtalálta, próbálja meg is tartani, jó modora, tetszése kinyilvánítása és bizalma által, továbbá követve tanácsait, és őszinteségét akkor is méltányolva, ha az Ön számára az kellemetlen. Ez annál is fontosabb Önt illetően, mert nem látom még, hogy jelleme teljesen kialakult volna; Ön zárkózott, és mégis indulatos és apatikus. (…)

Kártyázhat, csak ne hazárdjátékot [játsszon]. (…) Vegyen részt vacsorákon, táncoljon, a körülményeknek megfelelően és ahogy az udvariasság szabályai szerint illendő, szórakozzék, de ne mutasson unalmat, és ne hirdessen hibás filozófiát! Még kevesebb kifogást találjon másban, mint mások találhatnának Önben! Se panaszokat, kérelmeket, se javaslatokat ne vegyen át, világosan tudtul adva, hogy meg van tiltva Önnek. (…)Mindenütt a legmagasabb állású személyekkel legyen, ne keveredjék a tömegbe, mint itt szokása volt! Attól a pillanattól fogva, hogy elhagyja az apai házat, mindenütt annak képviselője. Mindenki Önt fogja figyelni, tudnia kell játszania a szerepét, amely teljesen más, mint az itteni. (…)

Forrás: Briefe der Kaiserin Maria Theresia an ihre Kinder und Freunde 2. Hrsg. Alfred Arneth, Wien, 1881. 318-321., 324-326., 338. – In: Kora újkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Szerkesztette: Poór János. Budapest, Osiris, 2000. 155-157 – Fordította: Poór János

Fotó: wikipedia.org

[1] A számításban Mária Terézia legifjabb fiát annak három idősebb fivére és Lipót nagyherceg négy, már élő fia mögé helyezi.