Gerő András: Liberális látószög könyvbemutató

2022. október 17-én 16 órakor a Habsburg Történeti Intézet rendezvényén Erdődy Gábor történész, az ELTE professor emeritusa; Fodor Gábor jogász, a Közép-európai Rendszerváltást Kutató Intézet igazgatója és Török András művelődéstörténész, a Summa Artium kuratóriumi elnöke beszélgettek a szerzővel. Moderátor Nagy Beatrix, a Habsburg Történeti Intézet tudományos titkára volt.

„A szabadságnak nincs többesszáma.”
/Kossuth Lajos/

A kötet négy jelentős témakörre tagolódik. Az első a liberalizmus eszmetörténetével, azon belül is a magyar klasszikus liberalizmussal, a magyar nemzetvallással, valamint a szabadelvűség érvényesülésének kérdéskörével foglalkozik. A második két liberális gondolkodó és államférfi (Deák Ferenc, Tisza Kálmán), illetve egy olyan uralkodó (Ferenc József) portréját vázolja fel, aki törvényes magyar királyi időszaka alatt egyértelműen polgárosodó és alapvetően állagőrző szabadelvű Magyarországot uralt. A harmadik részben a magyar főváros liberális szellemben történő fejlődéséről, illetve Budapest identitásáról és jövőjéről értekezik.  Az utolsó fejezetben Gerő András jelenkori eseményeket vizsgál: a koronavírus-járvány hazai hatásait tárgyalja, valamint ütközteti a világban terjedő új amerikai normákat a klasszikus liberalizmus eszméjének általa vallott értékeivel. Az eseményen némelyik témáról, tanulmányról kiemelten értekeztek a beszélgető partnerek, de alapvetően minden kérdéskörre sikerült – akár csak érintőlegesen is – kitérni.

Elsőként Gerő András bővebben kifejtette, hogy miért Liberális látószög címmel kívánta megjelentetni ezt a tanulmánykötetét, mi az a nézőpont, amely miatt az oly eltérő témákat felölelő kötet egyes írásai között egyfajta kapcsolódást lehet érzékelni. Pontosabban szólva mit jelent nála személy szerint a liberális gondolkodás, milyen a viszonya a magyar nemzetteremtésben kimagasló szereppel bíró magyar klasszikus liberalizmushoz. A látószög pedig ott érvényesül, hogy például az Amerikában ma nagyon is divatos progresszív liberalizmussal szemben miként foglal állást.

„Mondjuk a klasszikus liberalizmus alapvetően egy meritokratikus elvre épül, tehát az érdem, a kiválóság mentén; a mai progresszív liberalizmus pedig az equity és a reprezentativitás elvére épül. Tehát ha például az ember megnézi a kanadai kormányt: akkor legyen benne őslakos, homoszexuális, transznemű stb.”

Fodor Gábor a könyv kapcsán kiemelte a szerzőre jellemző „szellemi csibészséget”, hiszen bátran és sokszor gátlástalanul kalandozik különböző mezőkre, és ezzel hihetetlen érdekes dolgokat alkot. Azért is szereti annyira a személyét, mert különösen kreatív, és olyan látószöge van, ami szokatlan, tehát olyan dolgokra világít rá, amely összefüggéseket az ember magától – hogyha szigorúan a kánonokban maradnánk, akkor a liberális, konzervatív, szocialista kánonban, vagy hagyományos történészi kánonokban – nem is biztos, hogy annyira észrevenné. Ma a világban egy káosz van a liberális gondolat körül, káosz van arra vonatkozóan, hogy mit tekintünk annak, így elsőként ennek tisztázása szükséges.

Erdődy Gábor kihangsúlyozta, hogy hihetetlen fontosnak tartja ezt a könyvet, mert tisztázó erejű az üzenete a liberalizmus körül kialakult nagyon ellentmondásos és nem feltétlenül a liberalizmus számára kedvező körülmények között. A liberalizmus sokszínűsége abból is adódik, hogy a különféle nemzetek gyakran más és más módon értelmezik, honosítják ezt az eszmét meg. „De van egy közös mag: a szabadság áll a középpontban.”

Török András a könyv kapcsán kiemelte, hogy Gerő András igen csiszoltan fogalmaz minden témában, így az átlagember számára is érthető összefüggéseket tár fel, gondolatsorokat elemez.

A liberalizmus jövőjét illetően Gerő András elmondta: „úgy gondolom, mint ahogy Magyarországon is, úgy Európában is a liberalizmus, pontosabban a szabadság ügye egy befejezhetetlen feladat.” Fodor Gábor is úgy érzékeli, hogy abszolút van perspektívája a liberalizmusnak. Ez egy nagyon fontos hagyománya a világunknak. Nem megy előre a világ, nem leszünk sem gondolatilag, sem érzelmileg gazdagabbak, ha nincs szabadság. Akkor tudunk értelmes eszmecserét folytatni, akkor tud a tudomány gazdagodni, ha ideológiai korlátok nincsenek. Erdődy Gábor szerint bárhogy fogják hívni, és bármilyen előjeleket fognak tenni hozzá, csak ennek van esélye. Török Gábor kicsit pesszimistább a tekintetben, hogy a liberalizmusnak van-e jövője, viszont – utalva a könyv egy kiemelkedő témájára – szerinte Budapestnek igenis van jövője.

A beszélgetés utolsó szakaszában azt a kérdést járták körül a beszélgetőpartnerek, hogy miért jelentős az Osztrák–Magyar Monarchia időszaka fővárosunk életében, milyen tényezők és folyamatok bontakoztatták ki a város máig tapasztalható „sikertörténetét”? Török András meglátása szerint Budapest létrehozása a magyar liberalizmusnak és a magyar nemzetnek az egyik legnagyobb alkotása, és ez a város a sok-sok megrázkódtatás ellenére mindig meg tudott újulni, mai napig bizonyítja életképességét, életerejét. Kiemeli továbbá Gerő András teljesen eredeti ötletét, amely egyfajta Budapest-vallásról és Budapest-kultuszról értekezik.

Erdődy Gábor azt is fontosnak érezte elmondani, hogy Budapest olyan sikerekre is képes volt, amely nem volt az ország egészére jellemző; és nem csupán nagyvárossá, hanem európai metropolisszá nőtte ki magát. Az ELTE professor emeritusa a kötetet egészére fókuszálva megjegyezte, hogy a kötet igen nagy erénye a stílusa; nemcsak sokat lehet tanulni belőle, hanem nagyon élvezetes olvasmány is. Arra, hogy hogyan kell írni, Gerő András d’Alambert francia enciklopédista megfogalmazásával reagált: „egy mondatot úgy kell leírni, hogy az olvasó, pusztán a gyönyörűség kedvéért, még egyszer elolvassa. Na most ettől én még messze vagyok.”