Budapest 150 – Szórakozás és térhasználat a Városligetben (1872-1945)
Budapest és a Városliget története elválaszthatatlan egymástól, modern nagyvárossá válásával párhuzamosan a Liget használata is alapjaiban megváltozott. Granasztói Péter előadásában olyan kérdésekre keresi a választ, mint hogy hogyan alakult át a Városliget térhasználata a szórakozási szokások tükrében a városegyesítés korától a második világháborúig? Illetve milyen társadalmi rétegek látogatták az Angol Parkot, a Vurstlit, a Korcsolyapályát vagy a kocsikorzót?
A Habsburg Történeti Intézet jubileumi előadássorozata Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulójára emlékezik. 2022. november 3-án 16 órakor Granasztó Péter történész, etnográfus, a Néprajzi Múzeum gyűjteményi főigazgató-helyettese tartott előadást A Paprika Jancsitól a Mickey egérig. Szórakozás és térhasználat a Városligetben /1872-1945/ címmel.
A Városliget lassan és nehezen foglalta el helyét a szórakozó Pest életében. A Ligetet a 19. század elején már elég sokan keresték fel, de főleg az arisztokrácia és a fasori (városligeti) patríciusok. Népies vagy tömegszórakozás alig volt benne, legfeljebb csak rendkívüli alkalmakkor. Amolyan igazi népies mulatóhely, mint például a bécsi Wurstelpráter nem volt a régi Pesten. Ebben a korszakban nagyon kevés szabad ideje volt az alsó társadalmi rétegeknek, legtöbbször vasárnap is dolgoztak. Ezért sem alakulhattak ki állandó népi szórakozóhelyek, de igény természetesen volt a szórakozásra, amit ki is lehetett elégíteni vásárokon, búcsúkban, népünnepélyeken.
A Városligetet az 1860-as évektől kezdték nagy tömegek látogatni, de még nem rendszeresen, csak egy-egy híresebb mutatványos vagy más nagyobb esemény alkalmából. Az 1860-es évektől a legnagyobb népünnepélyeket viszont már a Városligetben rendezték.
A Városliget népszerűségét jó megközelíthetőségének is köszönhette, melyhez alapvetően hozzájárult a Sugár út (Andrássy út) megépítése (1885), ami lehetővé tette nagy tömegek számára is a kényelmes eljutást a várostól addig elzártnak tartott Városligetbe. A közlekedési eszközök sűrű hálózata is a város vérkeringésébe kapcsolta: már az első omnibusz, a lóvasút és a villamosvonalak a Ligetig futottak, nem is beszélve a földalatti vasútról.
Bár a Városliget népszerűsége, látogatottsága sokat változott a 19. és 20. században, egy dolog azonban mindig jellemzője maradt, a főváros minden rendű és rangú embere megfordult benne. De a Ligetet látogató közönség társadalmilag és kulturálisan vegyes rétegei legtöbbször élesen elkülönülve szórakoztak egymástól időben és térben. A térbeli elkülönülés azt jelentette, hogy a Liget bizonyos területeit és helyeit kifejezetten az arisztokrata és polgári rétegek (Jégpálya, Cirkusz, parkosított helyek stb.), más helyeket viszont (elsősorban a Vurstlit) csak az alsó rétegek látogatták. A közép- és felsőrétegeknek a Liget nem annyira szórakozóhely, mint inkább a társadalmi élet színtere, ahol - sétálás, korzózás vagy kávézás közben - mindig találkozni lehetett barátokkal, ismerősökkel. Az alsórétegek számára viszont kifejezetten szórakozóhelyként funkcionált, ahol ünnepnapokon, a hétköznapok egyhangúságából kitörve, felszabadultan lehetett mulatni.
A Vurstli fénykorát az 1890-es évek elejétől élte, miután áthelyezték a Széchenyi fürdő helyére. Nem véletlen nagy népszerűsége a századfordulón, hiszen a rohamosan benépesülő VI., VII., VIII. kerületek lakóinak jelentős részét vidékről bevándorolt tömegek tették ki, akiket ezer ok hajtott a Vurstliba szórakozni: rossz életkörülmények, a városi elidegenedés, a monoton munka.
A hagyományos mutatványok csak 1910 körül kezdtek átalakulni vagy eltűnni, addig a paprikajancsi, a panorámások, a jósok, a hinták, a körhinták, a plasztikon, a Baroccaldi cirkusz, a céllövöldék stb. szórakoztattak. A játékok minden típusa képviselve volt itt, a versenyjátékoktól a szerencsejátékokon keresztül a szédületet okozókig.
Az első világháború éles határt jelent. A mozi lett egyértelműen a legnépszerűbb tömegszórakozás, a húszas évek közepén a fővárosban 80-90 mozi működött. A modern városi élet hasonló jellegű szórakozási szokásokat igényelt. A hagyományos szórakozások nem tudták immár kielégíteni a városi ember kulturális igényeit, a technikai haladás eredményei is hiányoztak belőlük. A szabad idő eltöltésének módja is változóban volt, a hétköznapok nem váltak el többé olyan élesen a vasárnaptól. A közönség egyre inkább saját városrészének vagy a belterületnek a kávéházait, mozijait látogatta, esetleg elment a városon kívülre kirándulni, strandolni. A ligeti Royal Vio mozi az 1930-as évek végén csődbe ment, nyáron is csak hetente egyszer játszott, így nem tudta tartani a versenyt a belterületi mozikkal.
A Vurstli 1938-ban ünnepelte fennállásának százéves születésnapját. Utoljára jött össze nagy tömeg a karneválra, utána pár évre minden visszazökkent a régi kerékvágásba.
