Budapest 150 – Egységes főváros?

Havonta jelentkező jubileumi előadássorozatot indított a Habsburg Történeti Intézet Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulója alkalmából. A tematikus előadásokkal az intézet a Monarchia Magyarországának egyik legnagyszerűbb vívmányát, Budapest városát hivatott ünnepelni. Budapest a magyar nemzetteremtés, kultúra, gazdaság és társadalom egyik csúcsteljesítménye, amely világszerte segített ismertté tenni az országot.

A budai részeket Pesttől a Duna választja el; a budai részek lakosságának gondolkozását a pestiekétől – egy egész világ. […] Odaát egy még ki nem alakult, szüntelen forrongásban levő és szinte napról-napra változó, idegen szellemmel szaturált nagy város. Itt nálunk egy dicsőségben és szenvedésekben gazdag történelmi mult bázisán megállapodott nagy – falu.
/Kontra Aladár írásának részlete a Budai Keresztény Ujságban/

Noha 1872-ben létrejött Budapest, a 19-20. század fordulóján napvilágot láttak olyan írások, amelyek szerzői sajátos módon szembe állították Budát és Pestet: az előbbit "a múlt", "a régi", az utóbbit "az új", "a haladás" képviselőjeként, így például Thirring Gusztáv A Pallas Nagy Lexikona 1893-as Budapest-szócikkében. Az 1918-19-es magyarországi forradalmak ábrázolásainál pedig ennek egyfajta folytatásaként jelenítették meg egyes közvélemény-formálók a "nyugodt" Buda és a "forradalmi" Pest ellentétét, mint például Tormay Cécile Bujdosó könyvében. Ezek az értékelések olykor kapcsolatba kerültek a korabeli "bűnös Budapest" megítéléssel is.

A Vörös Boldizsár által vizsgált szövegek önmagukon túlmutatóan, általánosabb érvénnyel is jól szemléltették, hogy miként élhetnek tovább, alakulhatnak át egyes településekkel kapcsolatos sztereotípiák. Az ábrázolás eljárásai, a perszonifikálás (öregebb testvér–fiatalabb testvér, házaspár) különböző formái jelennek meg más-más típusú munkákban: a lexikontól kezdve az újságcikkeken és regényeken át egészen a slágerszövegekeig.

A vizsgált leírásokból az derül ki, hogy a különböző politikai fordulatok nyomán egyes értékelések – ha meg is maradtak – eltérő politikai megítélésekkel terheltethettek meg. Míg Buda régiessége az 1918–19-es magyarországi forradalmak során, majd azt követően egyes közvéleményformálók részéről határozottan pozitív értékelést kaphatott; Pestnek a már 1918 ősze előtt felemlegetett erkölcsi, de nem politikai bűnössége pedig a bekövetkező radikális átalakulások nyomán kifejezetten a politikai bűnösség mozzanatával súlyosbodott.

Az egyes városrészekről kialakított értékelések sajátos módon kapcsolódhattak a város egészéről kialakított véleményhez is („bűnös” Budapest). Mindezzel kapcsolatban megfigyelhető az a jelenség, hogy az egyes városrész – ez esetben Buda –közvéleményformálói a település egészéről kialakított negatív ítéletet (azaz hogy bűnös) próbálták elhárítani maguktól a másik városrésztől, a Pesttől való különbözőség hangsúlyozásával.

E vizsgálatok általános érvénnyel azt is jelzik, hogy egy település különféle részeinek is egymástól milyen mértékben eltérő értékelései jelenhetnek meg egyidejűleg – ráadásul akár úgy is, hogy az adott hely egyik része elítéli a másikat.

Vörös Boldizsár előadása végén kihangsúlyozta, hogy e nézetek rendszerének részletekbe menő, valamennyi összefüggést feltáró, alakulásaikat napjainkig végigkövető kutatása még nem zárult le, így tovább kíván mindezzel a kérdéskörrel foglalkozni.

Szerelmes ember Budára jár, ott van hangulat,
Akit az alkony Budán talál, kortyol jó sokat!
Jó zenéhez csók dukál, szíved, lelked beleadod, […]
Egy dallam száll a harmonikán és a zongorán:
„Jó élni Pesten, angyalom, de százszor szebb Budán!
Jó élni Pesten, angyalom, de százszor szebb Budán!” 

/Szerelmes ember Budára jár, 1959-es sláger szövegének részlete/