Budapest 150 – Kávéház, nagyváros, polgárosodás

Havonta jelentkező jubileumi előadássorozatot indított a Habsburg Történeti Intézet Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulója alkalmából. A tematikus előadásokkal az intézet a Monarchia Magyarországának, a magyar polgárosodás egyik legnagyszerűbb vívmányát, Budapest városát hivatott ünnepelni. Budapest a magyar nemzetteremtés, kultúra, gazdaság és társadalom egyik csúcsteljesítménye, amely világszerte segített ismertté tenni az országot.

Budapest létrehozásáról az 1872. évi XXXVI. törvény rendelkezett. Ezt az uralkodó 1872. december 22-én szentesítette, melyet másnap hirdettek ki. A város létrejöttének hivatalos időpontja tehát 1872. december 23-ra esik. Az első közgyűlés 1873. november 17-én ült össze, amit a főváros rendszerint születésnapként szokott megünnepelni.

2022. február 16-án 17 órakor a Habsburg Történeti Intézet „Budapest 150” című eseményén Zeke Gyula író, történész tartott előadást Kávéház – nagyváros – polgárosodás címmel.

 „A kávéház olyan emberek gyülhelye, akik egyedül akarnak lenni, de ehhez társaságra van szükségük.”
/Alfred Polgar/

Zeke Gyula leszögezte, hogy nem kizárólag a valódi kávéházak tartoznak hozzá egy kávéházi kultúráról szóló előadásba, hanem olyan egyéb intézmények is, amelyek részben ugyanazt a funkciót töltötték be, mint egy klasszikus értelemben vett kávéház, viszont a kisebb, szerényebb keresetű réteg számára is hasonló élményt tudtak nyújtani. Ezért alkalmazza szívesebben a kávés nyilvánosság fogalmát, amelybe beletartoznak a kávéházak mellett a kávémérések, cukrászdák, espressók.

Felvetődik a kérdés, hogy mi jelenti ezek között a különbséget? A kávéház iparjogi meghatározása 1872-ben született meg: utcaszintű, legalább 4 méter belmagasságú hely, minimum 150 négyzetméterű területtel, megszabták az italok és ételek sorát is, legalább két billiárdasztalt kellett tartalmaznia, 24 órán át nyitva tarthattak, engedélyezték az élő zenét is, és jellegzetes bútorzattal rendelkeztek. Ami ezektől eltért, az csak kávémérés, illetve cukrászda lehetett.

Előadónk arra kereste a választ, hogy milyen szerepe volt a kávéházaknak, a kávéházi kultúrának Budapest nagyvárossá válásának folyamatában. Egyrészt hallhattunk arról, hogy időben körülbelül milyen ingadozások tapasztalhatók a számok tekintetében. Másrészt a kávéházi élet két sajátosságát is részletesen megismerhettük, amelyek hozzájárultak Budapest, de akár egész Magyarország polgári társadalmának kialakulásához. Az egyik a kávéházon belüli hihetetlen mértékű sajtónyilvánosság, sajtójelenlét; a másik pedig a kávéház belső demokratizmusa, azaz hogy különböző társadalmi helyzetben lévők, illetve nők és férfiak egyaránt egy légtérben tartózkodnak.

 „Van a pesti kávéháznak egy nagyszerű eredménye is. A közhangulat gyors kifejlődése, a közélet hirtelen kialakulása talán a régi Róma fóruma óta nem talált oly kitűnő hajlékot a maga céljaira, mint a pesti kávéházak.”
/Molnár Ferenc/