Budapest 150 – Buda a fővárossá válás útján

Géra Eleonóra emlékeztetett, 1686-tól kezdődően, amikor a keresztény hadak visszafoglalják a törököktől Budát, folyamatos vágyálom volt, hogy Buda az újjáépítését követően visszanyerje korábbi jelentős és meghatározó szerepét, fővárosi rangját. Pozsonyt csak ideiglenesen tekintették fővárosnak, addig, amíg Buda ismét alkalmassá nem válik erre a szerepre.

Budavár visszavétele egy igen véres ostromot követően 1686. szeptember 2-án valósult meg, és a betörő seregek az egyébként is rossz állapotban lévő várat felgyújtották. Amikor a hadiesemények véget értek, akkor egy teljesen romos várost kerítettek kezükre a keresztes seregek – idézte fel az előadó, hozzátéve, az újjászervezésben legnagyobb szava a Bécsi Udvari Haditanácsnak volt, ő határozta meg például, hogy kik telepedhetnek le. Ők elsősorban az erődítmény helyreállításában voltak érdekeltek, és már 1689-ben abban gondolkodtak, hogy egy hatalmas erődvárost hoznak létre a romok helyén.

Géra Eleonóra kitért rá, az 1541 utáni időszakhoz hasonlóan ismét egy teljes lakosságcsere figyelhető meg (lakosság alatt kizárólag a polgárjoggal rendelkezőket értjük) Budapestet érintően. Német többségű, katolikus polgárvárost hoznak létre, ahova franciák és magyarok nem telepedhetnek be, de a rácok (szélesebb értelemben a németül beszélők) vagy szűkebb értelemben délszlávok ortodox katolikus hitük miatt már szívesebben látott telepesek, miáltal a nyelvi nehézségek már a kezdetek kezdetén kiküszöbölhetők lesznek, és egy erős katolikus központ jön létre.

A történész ismertette, a betelepítés során elsősorban olyan személyek érkezését várták, akik aktívan vesznek részt a város újjáépítésében (pl. ács, kőműves); élelemmel, ruhával látják el a civileket és a katonaságot, és nem utolsó sorban értelmiségieket, hivatalnokokat is vártak. Cserébe ingyen vagy kedvezménnyel kaptak polgárjogot, telket vagy szőlőt, új üzleti lehetőségeket, valamint kamarai/városi hivatalokat.

A továbbiakban Géra Eleonóra részletesen kifejtette azokat a pontokat, amelyek meghatározók voltak Buda fővárosi rangjának visszanyerésében. Ilyen például a Duna vonzereje, hiszen a folyó közelsége nagyon jó kereskedési lehetőséget rejtett magában. Buda másik jelentős vonzereje a szőlő volt, amely igen nagy értéket képviselt – részben ezért is nehezen települtek be a hegyoldalak, hiszen sajnálták a telekhelyeket beépíteni. Buda egyben a legfontosabb felvonulási csomópont volt, így katonai jelentősége is meghatározó lett, és teljesen berendezkedett a hadsereg ellátására. Továbbá a budaiak a város fejlődésében nagy szerepet szántak a fürdőknek (pl. Császárfürdő), és ezekről több jelentős népszerűsítő kiadvány is készült a 18. században.

Az előadó ezt követően végigvezette, hogyan alakult Buda sorsa közigazgatását, jogait tekintve. Kezdetben Pest és Buda katonai igazgatás alá tartozó terület volt és a Bécsi Udvari Kamara felügyelete alá tartozott; ennek a helyi szerve volt a Budai Kamarai Inspekció/Adminisztráció. Közben a Bécsi Udvari Haditanács az erődváros szerepet erőltette. A város gyors újjáépítése, a kereskedelemből, szőlőből származó nagy haszon ahhoz is hozzájárult, hogy az egyre öntudatosabbá váló polgárközösség egyre inkább szerette volna visszaszerezni a szabad királyi városi rangot. 1703-ban sikerült ezt megszerezniük a Diploma Leopoldinummal. Az 1720-as évek elején foglalja el Buda és Pest régi jogaiknál fogva az első és a második helyet, amikor visszakerülnek a tárnoki városok sorába. A város gyarapodását azonban a rendszeresen dúló pestisjárványok, árvizek, illetve az 1723-as hatalmas tűzvész jelentősen visszavetették egy időre.

Géra Eleonóra végül sorra vette Buda fejlődésének állomásait: Mária Terézia 1777-ben Budára telepíti a nagyszombati egyetemet (később ez átkerül Pestre), majd II. József ide helyezi a kormányszékeket és a Főhadparancsnokságot, ami jelentősen hozzájárult Buda növekedéséhez (pl. Krisztinaváros kiépülése). 1790-ben a magyaroknak tett engedményként visszahozzák Bécsből a Szent Koronát, és azt a Nagyboldogasszony Templomban helyezték el. Budának hatalmas sikerként szolgált, hogy az országgyűlés 1790-91-ben először Pest-Budán, majd Pozsonyban ült össze. De a legnagyobb dicsőséget az jelentette, amikor 1792-ben I. Ferencet Budán koronázták meg.

Pest-Buda a 18. század végére igazgatási, gazdasági és egyházi központi szerepét végérvényesen visszaszerezte; a Residenzstadt szerep pedig részben megvalósul azáltal, hogy az egyik Habsburg főherceg, József nádor és családja, a nádori udvar végre beköltözik a királyi palotába.