Budapest 150 – A két háború közötti Budapest

Havonta jelentkező jubileumi előadássorozatot indított a Habsburg Történeti Intézet Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulója alkalmából. A tematikus előadásokkal az intézet a Monarchia Magyarországának, a magyar polgárosodás egyik legnagyszerűbb vívmányát, Budapest városát hivatott ünnepelni. Budapest a magyar nemzetteremtés, kultúra, gazdaság és társadalom egyik csúcsteljesítménye, amely világszerte segített ismertté tenni az országot.

Budapest történetének kutatásakor megkerülhetetlen forrásanyagot képeznek a fényképek, amelyek számos hazai közgyűjteményben fellelhetők. A legnagyobb fotókat őrző gyűjteménye a Magyar Nemzeti Múzeumnak van, de például a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye és a Kiscelli Múzeum is igen jelentős mennyiségű anyaggal rendelkezik. A legrégibb fénykép Budapestről valószínűleg 1844-ben készült. Ezt a dagerrotípiát a bécsi Albertinában őrzik, és az egykori Széna (ma: Kálvin) teret ábrázolja. A Fortepan oldalon pedig Budapest nevének beírásával több mint 59 ezer képtalálat jelenik meg.

Török András előadásában elsősorban a Fortepan tevékenységéről és Budapest témájú gyűjteményéről beszélt. Mi is tulajdonképpen a Fortepan vállalása, miként működik? A Fortepan egy online közösségi fotóarchívum, amely gondosan válogatott és teljesen ingyenes; mottójuk pedig: „a kép azé, aki nézi”. 2010. augusztus 20-án kb. 5000 időrendbe rendezett, de annotálatlan képpel indult a portál, ma már 165 650 annotált fotó található rajta hétezernél is több címkével.

Előadónk ezután tért rá arra a képsorozatra, amit csak úgy neveznek maguk között, hogy a Fortepan „torkán akadt lelet”. Elmesélte, milyen váratlanul került hozzájuk 2014-ben ez a nagy mennyiségű anyag, amely egy teljes doboznyi 1944-ben hátrahagyott fényképet és iratokat jelentett. (A hagyományozó elhunyt férje rosszul emlékezett, nem a II. világháború idején, hanem 1956-ban hagyhatta hátra az említett idős házaspár.)

Schwartz Tivadar 1893-ban született Nyírbaktán, és 1968-ban hunyt el New Yorkban. A tíz gyermekes zsidó családból származó ügyvéd, ingatlanbefektető egyben lelkes amatőr fotográfus is volt. A fotólelet egy részét ő készítette, de számos képen ő is látszik, ezeket valószínűleg családtagok örökítették meg, de lehetnek köztük önkioldóval készített felvételek is.

Sárospatakon tanult, majd Heidelbergben jogot hallgatott. Az első világháborúban önkéntesnek jelentkezett, de hadifogságba került. Habarovszkban és Irkutszkban is töltött időt, és a fogolytáborban megtanult oroszul, illetve eszperantó nyelven (emlékiratait ezen a nyelven írta meg később).

1924-ben vette el feleségül Szücs Erzsébetet, egy gazdag Petőfi Sándor utcai kelmekereskedő lányát, egyben másod-unokatestvérét. Házasságukból két fiúgyermek, Pál és György született. Később a család magyarosította a nevét, és a Soros vezetéknevet vették fel.

Schwartz Tivadar hatalmas fotóanyagából kiderül, hogy a női nem nagy csodálója volt, de emellett kiváló családapa is. Szenvedélyesen szeretett korcsolyázni, de az egyéb sportokat sem vetette meg. Igen gyakoriak a fürdőző jelenetek, melyeknek egy része a Luppa-szigeten lévő nyaralójukban töltött idők alatt készültek. A család rengeteget utazott külföldre is, de igen nagy számú kép Budapesthez kötődik, és éppen ezért is értékes forrásanyag.

De miért is „akadt a Fortepan torkán” az anyag? Miért nincsenek fent ezek a képek az oldalon? A kérdésre igen prózai a válasz: mivel a szerző halálától még nem telt el 70 év, és a család, Soros György mint még élő örökös sem reagált a megkeresésre, így hivatalosan nem kaptak rá engedélyt, hogy szerepeltethessék a fotókat.