AZ ÚJÍTÓ JÓZSEF NÁDOR – Filmek József nádor életéről és munkásságáról

Habsburg József főherceg (1776–1847) a bátyja, I. Ferenc császár és király javaslatára, az országgyűlés közfelkiáltásával lett Magyarország nádora 1796-ban. A tehetséges fiatalemberrel szerencséje volt a magyar nemzetnek. Az egykor Firenzében fölserdülő ifjú Budára, a királyi palotába költözött, fokozatosan megismerte a magyar világot, megtanulta a nyelvet, és érzelmileg mindinkább meghódította a nemzet közel ezeréves történelmi tradíciója. Mindig végrehajtotta a Bécsből kapott utasításokat, így családi és dinasztikus lojalitásához természetesen nem férhetett kétség. Ám a hazai viszonyok közelebbi ismeretében realista, a magyar érzékenységeket kímélő, sőt mindinkább az eltérő érdekek egyeztetésére törekvő javaslatokkal igyekezett befolyásolni bátyja kormányzatát. Ám Ferenc – bécsi kegyencei hatására – jobbára mellőzte öccse javaslatait, így a reményeiben mindinkább csalódó főherceget csupán az vigasztalhatta, hogy a reformkori Magyarország hálás örömmel fogadta a mérsékelt reform, az anyagi viszonyok javítása, az életkörülmények polgárosítása iránti vonzódását. Támogatta a kor számos reformkezdeményezését (Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Tudományos Akadémia, Magyar Gazdasági Egylet, Kisfaludy Társaság, Természettudományi Társaság, Vakok Intézete, Kereskedelmi Bank, Lánchíd, ipari felsőoktatás stb.), és különösen elévülhetetlen érdemeket szerzett a nádori székvárosává fejlesztendő Pest klasszicista városképének kialakításában. Magáért beszél a tény, hogy noha a család négy évszázadig birtokolta a magyar koronát, ő az egyetlen Habsburg, akinek önálló, egész alakos reprezentatív szobra áll Budapest belvárosában.

József nádornak idővel ambíciójává vált, hogy tisztségét öröklődővé tegye családjában. Ez legidősebb fia, István esetében sikerült is, de az évszázad legsúlyosabb és legbonyolultabb konfliktussorozata, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc elsöpörte a korábbi politikai terveket és reményeket. István története külön regény, ráadásul sajátos legendákkal is összefonódott alakja. De a nádor három feleségének, többi gyermekeinek, unokáinak sorsa is roppant változatosan és érdekesen alakult. Részben belefonódott a magyar történelembe és egészen a 20. század második feléig aktívan részt vett az ország sorsának alakításában. Más ágak a bajor és a belga történelemmel kapcsolódtak össze, így a nádor teljes családtörténetében nyomon követhetjük a modern kori európai történelem számos érdekes és izgalmas motívumát.

Ezek a filmes séták kultúrtörténeti érdekességeket és elgondolkodtató történelmi összefüggéseket tárnak fel ebből a gazdag, ráadásul a mai nemzettudatból jobbára kiesett örökségből.

A Vérmezőtől a győri csatatérig, a Budai vártól az ürömi pravoszláv kápolnáig, a fertődi gloriette-től a Magyar Nemzeti Múzeumig, az Alcsúti Arborétumtól a nádori kriptáig vezetnek filmes sétáink, melyekben Csorba László történészprofesszor mesél József nádorról és családjáról, tetteik fontosságáról és szerepéről Magyarország történetében.

VIDEÓK:

FIRENZE ÉS A HABSBURG-HÁZ

A birodalmi hűbérnek számító Toszkán Nagyhercegséget az 1738. évi bécsi szerződés (amely a lengyel örökösödési háborút zárta le) biztosította Ferenc lotaringiai herceg számára, aki miután elvette Mária Teréziát és német-római császár lett, Firenze központtal ún. szekundogenitúrát (önálló örökösödési vonallal rendelkező családi ágat) alapított.

Ennek másodszülött fiúk, Lipót osztrák főherceg mint toszkán nagyherceg lett első uralkodója. Lipót felvilágosult és a gazdasági gyarapodást szolgáló kormányzása („Habsburg-mintaállam”) dinasztikus szempontból roppant sikeres családi élettel párosult: Mária Ludovika spanyol infánsnővel kötött házasságából 16 gyermek született, közöttük kilencedikként (ötödik fiúként) József Antal főherceg, a majdani magyar nádor.

A fiatalember firenzei ifjúsága, neveltetése megfelelt kora legjobb pedagógiai követelményeinek, így kibontakoztatta tehetségeit, miáltal szellemi és fizikai tekintetben egyaránt kellő mértékben fölkészítette a pályára, amelyet később befutott.

A NÁDORVÁLASZTÁS DRÁMAI ELŐZMÉNYEI

1792-től a Habsburg-államokban József bátyja, Ferenc uralkodott, míg a magyar rendiség legmagasabb méltóságát öccse, Sándor Lipót töltötte be: ő volt az első főherceg nádor.

A császár azt várta öccsétől, hogy biztosítsa Magyarország hűségét és erőforrásait a birodalom számára a kibontakozó francia háborúkban. Amikor azonban a titkosrendőrség egy szerény, főképp nemesi és értelmiségi körökben terjedő, a francia forradalom mérsékelt szakaszának szabadelvű eszméivel rokonszenvező szervezkedés nyomaira bukkant, Sándor Lipót megijedt, eltúlzott szeparatisztikus félelmeket vizionált és a legkeményebb megtorlást javasolta bátyjának.

Így is történt, az ún. magyar jakobinus mozgalom vezetőit konstruált perben elítélték és a Vérmezőn kivégezték. Nem sokkal később, egy Laxenburgban rendezett tűzijáték vegyészeti előkészületei során robbanás történt, és a nádor halálos balesetet szenvedett, így Ferenc a még csak 19 éves Józsefet léptette bátyja helyébe. Kinevezte királyi helytartónak, és 1795-ben Budára küldte. A magyar rendek elfogadták a változást, és 1796-ban a fiatal Józsefet közfelkiáltással nádorrá választották, akinek azonban a kölcsönös bizalmatlanság mérgező légkörében kellett rátalálnia a kiegyenlítő politikai útra.

DIPLOMÁCIA ÉS SZERELEM

A Habsburgok külpolitikája 1799-ben különösen nehéz feladat előtt állt. A Napóleon elleni itáliai háborúban feltétlenül szükség volt az orosz hadsereg támogatására, de I. Pál cár roppant labilis egyénisége miatt komoly volt az esély a kudarcra.

Ebben a helyzetben remek húzásnak bizonyult a fiatal József nádor szentpétervári küldetése, méghozzá házassági céllal, melynek során teljes sikerrel járt: kölcsönös szerelemre lobbantak Alexandra Pavlovna nagyhercegnővel, és egyben leendő apósát is elkötelezte az osztrák fegyverek támogatása kérdésében. A diplomataként is sikeres József főherceg kiteljesedett új szerepeiben: kibontakozott érett személyisége, amelyet az előkelő arisztokrata/uralkodói fenség és a nemes egyszerűség, józan, polgári mentalitás sajátos egysége jellemzett.

A bájos nagyhercegnő a budai vár „királynéja” lett, de 1801-ben sajnos tragédia törte össze az idillt: a szülés során a leánygyermek meghalt, majd hamarosan az édesanya is követte őt a sírba. Ők ketten máig az ürömi pravoszláv kápolnában nyugszanak, mely hazánk egyik jelentős ortodox vallási műemléke.

OTTHONAI

A pálos rend birtokai között az 1780-as években Alcsút is a királyi kincstár kezelésébe került, majd József nádor az 1820-as évektől szisztematikusan fejleszteni kezdte: okszerű gazdálkodást és a kor legmodernebb gazdasági elveit követő uradalomirányítási rendszert honosított meg. A birtok közepén klasszicista stílusú nyári kastélyt építtetett Heyne Ferenc és Pollack Mihály tervei alapján, továbbá – saját kertészeti szaktudásától is indíttatva – különleges arborétumot telepített a kastély körüli parkba.

Téli rezidenciáján, a korábban jelentős mértékben elhanyagolt budai várban pedig több átalakítást is elindított, hogy feleségeivel együtt működtetett „udvara” számára az megfelelő rezidenciaként szolgáljon.

CSATÁK ÉS LOVASSEREGEK

A mindenkori nádor a középkori eredetű magyar hadszervezet egyik legfontosabb oszlopának, a nemesi felkelésnek is a főparancsnoka volt.

Amikor az 1809. évi háború során a francia csapatok megközelítették Magyarországot, fegyverbe hívták az insurrectiót, élén József nádorral.

A nemesi alakulatok a reguláris birodalmi hadsereg kiegészítő részeként vettek részt a harcokban, és bár vitézül küzdöttek, a felsőbb katonai vezetés tőlük független hibái vezettek végül a győri csatában elszenvedett vereséghez. E kudarctól lényegében függetlenül világossá vált, hogy az insurrectio immár nem korszerű hadakozási forma, így ez volt az utolsó alkalom, hogy szerepelt a magyar történelemben.

Később többen megkérdőjelezték a nemesi hadak vitézségét, így József nádor a költő Kisfaludy Sándort bízta meg az insurrectio történetének megírásával.

VESZTESÉG ÉS GYERMEKÁLDÁS

A Habsburg-család házasodási politikájának részeként – de a korábban már átélt családi boldogság utáni vágyból is – az özvegy József nádor 1815-ben fölkereste a Rajna-vidéken, Anhalt-Bernburg-Schaumburg-Hoym herceg udvarát és feleségül kérte lányát, Hermina hercegnőt.

A fiatalasszony református vallását megtartotta, de a szertartást a katolikus liturgia szerint végezték a schaumburgi várkápolnában. A szép és művelt, a jótékonykodásra különösen fogékony nádorné újra beragyogta a budai udvart, de megint bekövetkezett a tragédia: bár az ikrek, Hermina és István életben maradtak, az édesanya belehalt a gyermekágyi lázba.

Serdülőkorától aztán leánya, Hermina is tüdőbetegségből eredő súlyos gerincbántalmakban szenvedett és – miközben a prágai Theresianum Női Nemesi Alapítvány vezetőjének (apátnő) tisztjét töltötte be – korán elhunyt. A pesti polgárság – a nádor iránti őszinte együttérzés jeleként – a Városliget szélén, a saját költségén kápolnát emeltetett Hermina főhercegnő emlékére (innen származik a Herminamező elnevezés): ez a magyar művészettörténet elsőként megtervezett neogótikus épülete.

SIKERES CSALÁDALAPÍTÁS

József nádor harmadik házassága végül Mária Dorottya württembergi hercegnővel végre nemcsak maradéktalanul boldognak, hanem családi programként is sikeresnek bizonyult. Öt gyermekükből három érte meg a felnőttkort, pályájuk önmagában is nevezetes folytatását adta a nádori famíliának.

Az evangélikus Mária Dorottya hercegnő különösen sokat tett a hazai protestantizmus támogatásáért, amelyet ugyan rossz szemmel néztek Bécsből, de József nádor imponáló felekezeti nyitottsággal adott teret hitvese ezirányú erőfeszítéseinek. Általános emberbaráti jótékonykodásában Mária Dorottya elődje, Hermina kezdeményezéseit folytatta és teljesítette ki, míg szűkebb hitsorsosai körében megszervezte az első budavári evangélikus közösséget és létrehozta annak templomát. Férje halála után azonban azonnal Bécsbe költöztették, lényegében internálták, de így sem tudták közösségi erőfeszítéseit teljesen korlátozni.

VÁROSFEJLESZTÉSI TERVEK

Pest-Buda első távlatos fejlesztője József nádor volt. Nemcsak megismerte és megszerette a magyar nyelvet és a magyar kultúrát, hanem nemes ambícióját lelte abban, hogy európai színvonalra fejlessze nádori székvárosát.

Utasítására született meg az első Szépítési Terv, továbbá kezdte meg munkáját a Szépítési Bizottmány, az a jeles mérnökcsoport – előbb Hild József, majd Pollack Mihály, a nádor kedvenc építészei vezetésével –, amely a pesti városi tanácstól függetlenül irányíthatta és városképi szempontból felügyelhette a hatalmas lendületű építkezéseket.

Munkájuk eredményeként a reformkori Pest büszkélkedhetett a kor egyik legszebb és legegységesebb klasszicista városképével, a pesti Duna-sorral – amíg azután az 1849. májusi ostrom idején meg nem szólaltak a várvédő császári tábornok, Heinrich Hentzi bosszúból romboló ágyúi…

POLITIKAI VITÁK METTERNICHHEL

József főherceg mindig végrehajtotta a Bécsből kapott utasításokat, így családi és dinasztikus lojalitásához természetesen nem férhetett kétség. Ám a hazai viszonyok közelebbi ismeretében realista, a magyar érzékenységeket kímélő, sőt mindinkább az eltérő érdekek egyeztetésére törekvő javaslatokkal igyekezett befolyásolni bátyja kormányzatát.

A Habsburg Birodalom elkerülhetetlen modernizációjának folyamatában olyan irányzatot képviselt, amely nem az osztrák-cseh tartományok egyoldalú támogatását, hanem mellettük Magyarország – reális területi, népességi és gazdasági súlyának megfelelő – arányos és párhuzamos fejlesztését tartotta a követendő útnak. Ám Ferenc jellemének és uralkodói gyakorlatának ismeretében aligha csodálhatjuk, hogy – a bécsi abszolutizmus és az örökös tartományok kizárólagos támogatását erőltető tanácsosai hatására – nemcsak mellőzte öccse javaslatait, de már-már kóros bizalmatlanságával időnként a nádor szeparatisztikus törekvéseiről terjesztett, alaptalan bécsi pletykákat is elhitte. Kezdetben Colloredo gróf, majd Anton von Baldacci, végül az utolsó 30 évben Metternich herceg volt az az ellenfél, akinek ellenállásán sajnos megtörtek a főherceg reményei.

A bizalmatlanságot tapasztalva így lassan lemondott arról, hogy hatást gyakoroljon az udvar irányvonalára. A mérsékelt reform, az anyagi viszonyok javítása, az életkörülmények polgárosítása iránti vonzódásának azonban hálás örömmel látta hasznát a reformkori Magyarország.

10.

EGYÜTT A SZÉCHENYIEKKEL

A nádor a bécsi kormányzat és a magyar rendek közötti ellentéteket áthidalni igyekvő munkájában szoros kapcsolatot alakított ki azokkal a befolyásos hazai arisztokratákkal, akik támogatták ezirányú erőfeszítéseit. Közülük is kiemelkedik Széchényi Ferenc, akinek nevezetes gyűjteményi adományát a király megbízásából épp a nádor vette át és ettől kezdve legfőbb felügyeletével pártfogolta. Egyetértettek abban is, hogy szükség van a Habsburg Monarchia átalakítására, szerkezetének korszerűsítésére.

Gondolatait 1810-ben fogalmazta meg Hungarisierung Österreich (Ausztria hungarizálása) című írásában. Álláspontja szerint a Monarchiában két kormányzati elv létezik: az egyik az alkotmányos, a magyarországi és erdélyi, a másik az abszolutisztikus vagy örökös tartományokbéli. Ám úgy vélte, az előbbiek alkotmányát, kormányzatát és közigazgatását az örökös tartományok módjára átalakítani lehetetlen vállalkozás lenne. Ráadásul a korszellem is a képviseleti rendszert tartja modernebbnek. Inkább egy fordított korszerűsítésre lenne szükség, azaz az örökös tartományok kormányzatait kellene a magyar képviseleti rendszer szerint átalakítani.

Erre az elképzelésre erősen hatott Széchényi Ferenc hasonló koncepciója, így biztosak lehetünk a két államférfi szoros együttgondolkodásában és együttműködésében. Nem véletlen, hogy ugyanebben az időben emelték azt a különleges, klasszicista stílusú Gloriette-et is a Fertő-tó egyik legszebb kilátópontján, a Fertőboz fölötti löszfal tetején, amellyel Széchényi Ferenc gróf József nádor 1809-es látogatását köszönte meg. Az emléket őrző építmény ott áll mind a mai napig.

11.

HALÁLA ÉS KULTUSZA

A kora újkortól kezdve azok a nemzeti mozgalmak, amelyek monarchiákban bontakoztak ki, a királyi család iránti középkori eredetű kultuszt sikeresen használták a nemzeti identitás egyik egységesítő és lelkesítő elemeként.

Magyarországon azonban problémát okozott, hogy a dinasztia kulturális miliője egyértelműen német volt, és az uralkodó csak ritkán és kötelességszerűen – pl. veszélyhelyzetben – tartózkodott az országban. A kultuszigény így József főherceget, a Budán élő, továbbá a nemzeti szimbólumvilágot hangsúlyozottan vállaló és használó nádort és családját találta méltónak erre.

Ráadásul József nádor személyes teljesítményével messzemenően biztosította azokat az értékeket és eredményeket, amelyek megalapozhatták az iránta táplált tiszteletet és azonosulást, és személyes kultusza kialakulását.

A hazai polgárosodás és nemzeti modernizáció számos területén kifejtett áldozatos tevékenysége iránti hála pedig fönntartotta a kultuszt halála után is. Így emlékét őrző jelképekkel – túlélve több diktatúrát és rendszerváltozást – máig is találkozhatunk szerte Magyarországon.

12.

DINASZTIAALAPÍTÁSI TERVEK

Elsőszülött fia, István főherceg az alcsúti parkban töltötte ifjúságát nyaranta, és a hagyomány szerint sokat játszott a falubeli gyerekekkel is, akik „Palatinus Pistának” nevezték. Felnövekedve nemcsak apja akaratát – és az udvar szándékát – követte, hanem hazai politikai támogatást is kapott, amikor 1847-ben vállalta a nádori tisztséget. Országjáró körútján mai szemmel nézve egészen elképesztő rajongás vette körül, jeléül annak, hogy a születő populáris tömegkultúra korában már idehaza is megjelentek a nemzeti dinasztia tagjai iránti személyi kultusz egyes jelei. 1848 márciusában döntő szerepet játszott a forradalom vívmányainak bécsi elfogadtatásában és Batthyány Lajos felelős miniszterelnöki kineveztetésében.

Amikor azonban ősszel fordult a kocka, és a bécsi udvar mérvadó körei törvénytelenül visszavonták a tavaszi megegyezést, István azt már nem vállalta, hogy szembeforduljon velük, és lemondott nádori tisztségéről, miközben a család (alaptalanul) őt hibáztatta a magyarországi viszonyok elmérgesedéséért. Ténylegesen házi őrizetbe parancsolták az anyai örökségként rámaradt schaumburgi várkastélyba, ahol élete hátralévő 18 esztendejét töltötte. Majd tüdőbeteg lett és alig ötvenévesen a francia Riviérán, Mentonban hunyt el.

Testét Magyarországra hozták, s őt is a Budai várban lévő nádori kriptában temették el.

13.

A MARGIT-SZIGET FEJLESZTÉSE

József nádort a Margit-szigethez különleges kapcsolat fűzte. Amikor bátyja, Sándor Lipót főherceg az ország nádora lett és Budára költözött, a korabeli arisztokrácia sajátos, kétlaki életének megfelelően a Budai Vár mint téli rezidencia mellett szüksége volt egy megfelelő nyári lakhelyre is. Miután bátyja választása a szigetre esett, 1790-ben megindultak a növénytelepítési-parkosítási munkálatok, ám ezek kibontakozása már az utódja, József főherceg korszakára esett, aki képzett kertészként a fejlesztés minden részletét Tost Károly királyi főkertésszel megbeszélte.

A nádor felesége, Alexandra Pavlovna nagyhercegnő nyaralóként egy, a ferences kolostor romjaihoz támaszkodó klasszicista villát kapott ajándékba férjétől, de sajnos csak 1801 nyarán élvezhette itt a pihenést. A szigetet a nádor a szomorú családi tragédia után sem hagyta el, így amikor 1814-ben a Napóleon-ellenes bécsi kongresszus illusztris vendégei – I. Sándor orosz cár (a nádor sógora), III. Frigyes Vilmos porosz király és I. Ferenc osztrák császár és magyar király (a nádor bátyja) – meglátogatták székvárosát, József a Margit-szigeten adott számukra nagyszabású fogadást. De voltak nehéz pillanatok is, így pl. 1838-ban a nagy dunai árvíz jégtáblái kegyetlenül megberetválták a Margit-sziget fáinak törzsét.

A sziget fennmaradt fái máig őrzik a nádor emlékét, például egy különleges narancseperfa, vagy a keleti platán tarkalevelű változatának példányai is, melyeket maga József nádor hozatott Firenzéből és saját kezűleg ültette el margitszigeti kertjében, 1828-ban.

14.

KERTÉPÍTŐ SZENVEDÉLY

József nádor 1818-ban szerezte meg az alcsúti uradalmat és 1820-ban indította a kastély építkezéseit kedvelt embere, a pesti Szépészeti Bizottság egyik tagja, majd elnöke, Pollack Mihály tervei alapján.

Ahogy a 19. század egyik legnevesebb történtírója, Horváth Mihály fogalmazott: a nádor „természet- és gazdászattudományának maradandó tanúja Alcsuth, kedvencz nyári lakhelye, melyet sivatagi homokpusztából virágzó kertté és példánygazdászattá varázsolt. Szokásai, életmódja a legegyszerűbb, minden fény s pompaszeretettől idegen, inkább polgárias, mint fejedelmi, családias volt. Szórakozást munkás napjaiban legörömestebb családja körében, a tudományokban, kivált természettudományi s útleirási olvasmányokban, füvészet s kertészetben és a mezei gazdászat egyéb ágaiban keresett.”

A főherceg a kastélykert kialakítására hívta meg a bécsi Tost családot, és képzett kertészként maga is egyik fő tervezője – és szürke munkaruhájában egykor egyik tevékeny közreműködője is – volt a park arborétummá fejlesztésének. A mintegy 540 fajból álló fás növényi gyűjtemény egyedei Európa, Kis-Ázsia, Kelet-Ázsia és Észak-Amerika legszebb parkjaiból származnak. A sétányok és a tavak, az érdekes növénytársulások és botanikai érdekességek sok esteben József nádor családjának fontos emlékeihez kapcsolódnak.

15.

A FELSŐFOKÚ MŰSZAKI OKTATÁS MEGTEREMTŐJE

József nádor neveltetése során alapvetően humán műveltséget szerzett, de mint korának gyermeke, nemcsak a kibontakozó ipari forradalom hajtotta technikai haladás lelkes híve lett, hanem ezzel együtt felismerte a műszaki felsőoktatás kulcsfontosságát is Magyarország jövője szempontjából. A pesti egyetemen ugyan működött már egy Institutum Geometricum, de ott kizárólag földmérő és vízépítő mérnököket képeztek.

A nádor erőteljes támogatásával és sürgetésére engedélyezte végül V. Ferdinánd király 1844-ben egy általános mérnököket képző oktatási intézmény felállítását, amely két esztendő múlva, az oktatás tényleges indulásakor, a nádor iránti hálából, a József Ipartanoda nevet vette fel. Az iskolát ideiglenesen a tudományegyetem pesti épületének két helyiségében helyezték el. Nyolc tanszéken – az első, előkészítő év után – a képzés három osztályra vált szét: technikaira, kereskedelmire és gazdászatira. Az előkészítő évben aritmetikát, algebrát, természetrajzot, magyar és német nyelvet, valamint rajzot, a további két évben matematikát, ábrázoló geometriát, polgári építészetet, fizikát, kereskedelmi számvitelt, műszaki rajzot, kémiát és technológiát tanultak a hallgatók. Az Ipartanoda oktatási nyelve már a magyar volt.

A szabadságharc után, az azt követő önkényuralmi időszakban összevonták az Institutumot és az Ipartanodát, miközben germanizálták az oktatást, de a kor „szükségletei” végül érvényesültek: a Joseph Polytechnicumból az 1871. évi uralkodói rendelkezés létrehozta a Királyi József Műegyetemet, amely nevében egészen 1949-ig őrizte a hazai műszaki felsőoktatás nagy pártfogójának emlékét.

16.

ORSZÁGGYŰLÉSEK ÉS TITKOS JELENTÉSEK

Amikor az alig 19 éves József főherceg – a Habsburg Birodalom részét képező – rendi magyar állam közigazgatásának legfőbb vezetője lett, még élénken élt az ún. magyar jakobinus szervezkedés sokkhatásának emléke. Így egy ideig a fiatal nádor maga is azon gondolkodott, hogy saját, bizalmas megfigyelő-hálózatot szerveztet a magyarországi közhangulat, elsősorban a városok belviszonyai pontosabb szondázására.

Ám hamarosan fordult a kocka: a napóleoni háborúkban elszenvedett kudarcok kapcsán az udvari körök sikerrel feketítették be a főherceget, alaptalanul őt okolva a magyarországi elégedetlenségekért. Noha az uralkodó öccsének, Józsefnek dinasztikus hűségéhez aligha férhetett kétség, mégis a bécsi tanácsosok, miközben a felterjesztéseit referálták, fokozatosan mintegy falat húztak I. Ferenc császár és öccse közé, módszeresen rombolva a testvérek közötti bizalmat.

Így történt, hogy 1805-től a birodalmi titkosrendőrség parancsot kapott József nádor megfigyelésére! Erre elsősorban a pozsonyi országgyűléseken került sor. A besúgók azt hitték, nagy „fogásra” tettek szert, amikor úgy vélték, a nádor külön, „saját” titkosrendőrségének jutottak nyomára – pedig csak a Schedius Lajos egyetemi tanárral és Miller Jakab Ferdinánd könyvtár igazgatóval folytatott, amúgy természetesen nagyon is informatív levelezését értékelték félre. Ám az sajnos igaz volt, hogy Mednyánszky János báró helytartótanácsos és Majláth János gróf jogügyigazgató rendszeresen küldött titkos jelentéseket a saját öccséről a királynak. Az 1811. évi diétáról majd ezer titkos jelentés maradt fenn, amelyek egy része kifejezetten a nádor rágalmazásával, vagy legalábbis kétes helyzetének, s indítékainak sokszor rosszindulatú tendenciózus találgatásával foglalkozott. Még szerencse, hogy az a pletyka már Ferenc császárnak is sok volt, hogy – az egyik konfidens szerint – maga a császárné, Mária Ludovika főhercegnő netán titkos szerelmi viszonyt folytatna Józseffel. A gyanúra az adott okot, hogy leveleikben mindketten panaszkodtak arra a kegyenc uralomra, amely szerintük a császárt elszigeteli valódi híveitől és jóakaróitól.

17.

JÁSZOK ÉS KUNOK FŐBÍRÁJA

A rendi Magyarország kiváltságolt társadalmi csoportjai közé tartoztak egykor a jászok és a kunok, akik a korai Árpád-korban vándoroltak be az ország területére és a katonai szolgálatért cserébe sajátos, a vármegyerendszertől független területi önkormányzattal rendelkeztek. A török dúlást sajnos nagyon nehezen heverték ki, így 1702-ben I. Lipót császár az egész területet eladta a Német Lovagrendnek. Ám a lovagok nem tudták érvényesíteni vásárolt jogaikat és az 1730-as években továbbadták a tulajdonjogot a Pesti Invalidus Rendháznak, amely megkísérelte bevezetni a földesúri szolgáltatásokat.

Mária Terézia királynő az országos tiltakozásnak engedve, 1745-ben beleegyezett az önmegváltásba (redemptio), és 1745-ben a korábbi jász és kun területek visszanyerték szabadságukat és autonómiájukat. Három kerület jött létre (Nagykunság, Kiskunság, Jászság), az országos főhatóság a Helytartótanács lett, legfőbb bírájuk és főkapitányuk pedig újra a nádor. A jászkunok büszkék voltak a nádorhoz fűződő, különleges kapcsolatukra, amelynek számos emlékét a Jász Múzeum őrzi Jászberényben. A napóleoni háborúk idején, 1800 szeptemberében a Hármas Kerület lakossága megkezdte a „Nádor Ispányi Regement”, az ún. „Palatinus-huszárok” felállítását, melynek ezredtulajdonosa Magyarország mindenkori nádora lett, legénységi állományát pedig 1867-ig a Jászkun kerület lakossága adta. Igy lett József nádor a Palatinus-huszárok főkapitánya és a jász-kunok főbírája.

18.

A TOKAJI BORVIDÉK TÁMOGATÓJA

1796-ban, nem sokkal hivatalba lépése után figyelt fel először a fiatal nádor azokra a gazdasági sérelmekre, amelyek a kettős vámrendszer révén érvényesültek a magyar külkereskedelem területén. Ez év február elején bizalmas levelében fontos gazdasági kérdésre hívta föl királyi bátyja figyelmét: a lengyelországi borkereskedelemre, vagyis arra, hogy a hegyaljai szőlőtermelés lehanyatlott és a magyar bor Lengyelországban – annak két felosztása után – elvesztette piacát, amiért az árak visszaestek, s az érintett megyék lakossága annyit veszített, hogy a rendes állami adót nem tudják megfizetni. Ezt a piacot visszanyerni pedig csak jelentős vámpolitikai könnyítésekkel lehetne, amely azután közvetve segítené helyreállítani e fontos gazdasági ágazat jövedelemtermelő képességét.

Ez volt József főherceg első komoly kezdeményezése a hazai közügyek terén és ekkor ütközött össze először azzal a hagyományos bécsi érvrendszerrel, amely következetesen elutasította a magyarországi gazdaságfejlesztő politikát.

A vám-kizsákmányolás fenntartása eszerint azért volt szükséges, mert azon összállami jövedelemkiesést volt hivatott kompenzálni, amely a nemesi adómentességből következett.

József nádor ezzel szemben úgy gondolta, a magyar gazdaságnak az örökös tartományokéval egyenrangú fejlesztése olyan prosperitást eredményezne, amelynek közvetett adóbevétele bőven kompenzálná a nemesi adómentességből fakadó problémákat. Mindezen kérdéseknek és elképzeléseknek jó példája volt a Tokaj borvidék helyzete.

19.

JÓTÉKONYSÁGI INTÉZMÉNYEK ALAPÍTÓJA

A nádort toleráns és empatikus egyénisége fogékonnyá tette a jótékonysági cselekvésre. Így örömmel támogatta második felesége, az Anhalt-Bernburg-Schaumburg-Hoym házból származó Hermina hercegnőt, aki szenvedélyes hivatásának tekintette a szegényekről és a betegekről való gondoskodást. Ugyanezt az életeszményt követte harmadik felesége, Mária Dorottya württemberg–tecki hercegnő is, így nem csupán a főherceg érzelmi és szellemi társa lett, de a jótékonykodási tevékenység folytatásával és megújításával aktívan segítette férje közéleti céljainak megvalósulását, többek között a Vakok Iskolája és a Fiúárvaház létrejöttét is.

A Vakok Iskolájának alapítását megelőzően, 1825-körül hazánkban is meggyökeresedett az a felismerés, hogy a vak gyermekek oktathatók, nevelhetők, képezhetők, ezért idehaza is szükséges egy erre alkalmas intézet létrehozása. A szervezkedés élére József nádor és családja állt. 1827 tavaszán Pesten, az Üllői úton, bérelt helyiségekben indult el kezdetben a Vakok Iskolája, majd a Terézvárosba költöztek a tanulók, de komolyabb ingatlanra csak az 1838. évi nagy pesti árvíz után tettek szert. Ezen a telken máig is áll pompás szecessziós palotájuk, melynek impozáns Nádor-termében egy nagyszabású, színes üvegablak-kompozíció idézi fel József nádor pártfogói tevékenységének emlékét.

Pest város tanácsa 1837-ben felhívást intézett polgáraihoz, melyben amellett, hogy kifejezte örömét József nádor súlyos betegségből való felgyógyulása miatt, árvaház létesítésére adományok felajánlását kérte. A Josephinum épületét a nádor kedvenc építésze, Pollack Mihály is jótékonyságból tervezte. Az alapkőletétel ünnepségét 1841 júniusában rendezték, amelyen gyermekeivel részt vett a nádor felesége, Mária Dorottya főhercegné is. Az otthonban a századfordulón már nagyjából 150 fiú lakott, akik az elemi iskolai ismeretek elsajátítása után különböző mesterségeket tanulhattak. Az intézmény 1945 után, a szegénygondozás teljes államosításával szűnt meg, illetve alakult át. Az Üllői út alatt futó metróvonal építésével járó földmozgások később annyira megrongálták az eredeti építményt, hogy 1980-ban a főváros elbontotta az Üllői útra néző szárnyat, így ma már csak az épület egyik fele áll.

20.

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM MEGÁLMODÓJA

Közismert, hogy 1802. november 25-én Széchényi Ferenc gróf úgy döntött, hogy gazdag gyűjteményeit „édes hazámnak és a közösségnek hasznára és javára mindörökre és visszavonhatatlanul adományozom, átadom és átruházom”. A köszönetet mondó 1807. évi XXIV. törvény – aligha véletlenül – úgy méltatta a nemes gesztust, miszerint az adományozó gróf „terjedelmes és válogatott könyvtárát, valamint kiváló gondossággal és költekezéssel gyűjtött ritka pénzérmeit s jeles családok czimereit, ugyszintén földabroszait, képeit és kéziratait a magyar nemzet használatára, teljes joggal, átírta és ezekkel egy fölállítandó nemzeti múzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta”.

Ennek az új intézménynek a király nevében József nádor lett a legfelsőbb felügyelője és protektora. Ő terjesztette az országgyűlés elé és hagyatta jóvá az 1808. évi VIII. törvénycikket, amely elrendelte a Magyar Nemzeti Múzeum felállítását, és a vármegyék felajánlásai révén gondoskodott a pénzügyi alapok biztosításáról. A nádor hagyta jóvá a tárak kialakítását is, így a meglévő könyvtár után létrejött a természettár, majd a régiségtár is. A nádor végül azáltal léphetett Széchényi Ferenc mellé a múzeum legnagyobb jótevőinek sorába, hogy 1846-ra Pollack Mihállyal felépíttette a pompás múzeum palotát, a hazai klasszicista építészet főművét.

21.

KÁROLY FIVÉRE, A HADVEZÉR

II. Lipót osztrák császár gyermekei között átlagos képességűek és kiemelkedő tehetségek egyaránt akadtak. József nádor négy idősebb bátyja közül a harmadikat, Károly főherceget (1771–1847) az édesapjuk halála után egyik gyermektelen nagynénjük, Habsburg–Lotaringiai Mária Krisztina főhercegnő és annak férje, Albert Kázmér szász–tescheni herceg (a hírneves Albertinum alapítója) fogadták örökbe, és Bécsben neveltették, tiszteletben tartva a katonai pálya iránti vonzalmát. És valóban, Károly a napóleoni háborúk legjelentősebb Habsburg hadvezére lett!

Nem csupán számos csatában győzedelmeskedett, de jelentős reformokat hajtott végre a császári hadseregben, továbbá kitűnő hadtudományi munkákat is írt. Oldalakon át sorolhatnánk a gyorsan tábornoki rangot elérő katonának a majd két évtizeden át zajló ún. francia háborúkban vívott küzdelmeit, melyek során nem csak ragyogó diadalokat aratott, de időnként nehéz vereségekkel is szembe kellett néznie.

De mindenekelőtt ő volt az első hadvezér, aki nyílt csatában – az 1809-ben Aspern mellett vívott ütközetben – megverte az addig legyőzhetetlennek hitt francia császárt. Közben szenvedett attól, hogy a bécsi tanácsadók igyekezték felkelteni ellene a nála bizony kevésbé tehetséges bátyja, Ferenc császár féltékenységét, miközben mindvégig szilárd hűséggel szolgálta a birodalmat és annak kormányzatát. Európai hírnevének csúcsán a spanyol trónt is felajánlották számára, de nem fogadta el. A mellőzöttség idején szerencsére vigaszt talált boldog házasságában és szép családjában. Katonai tehetségét és a tescheni hercegséget fia, Albrecht főherceg örökölte.

22.

TESTVÉRE, JÁNOS, A STÁJER HERCEG

József nádor fiatalabb testvérei közül a legtehetségesebbnek a rendhagyó pályát befutó János főherceg (1782–1859) bizonyult. Érdeklődése a természettudományok és a történelem felé vonzotta, míg a család katonai tanulmányokra szorította. A napóleoni háborúkban tábornagyi rangig emelkedett, de – kiemelkedő személyes bátorsága ellenére – nem volt szerencsés hadvezér. A magyar történelembe is egy vereséggel, az 1809-ben vívott győri csata vesztes császári parancsnokaként írta be nevét. A háborúk után a korszerű brit egyetemi oktatást, a polgári közigazgatási szervezeteket és az iparvállalatok működését tanulmányozta, és stájerországi birtokaira visszavonulva felvilágosult, szabadelvű reformokat kezdeményezett. Ellenezve a bécsi udvar mereven abszolutisztikus politikai elveit, a továbbiakban nem vállalt semmilyen birodalmi szintű katonai vagy politikai szerepet. Személyes szabadságát is demonstrálva rangon aluli, de boldog házasságot kötött Anna Plochl-lal, a Bad Aussee-i postamester leányával (utódaik a ma is virágzó meráni grófi család tagjai).

Vagyonát modern vállalkozásokba fektette, szabadidejében jelentős ásványgyűjteményt állított össze, alpinista és vadász szenvedélyének hódolt. Polgári módon élt, szokásaiban, ruházkodásában a stájer hagyományokat követte, így a köznyelv a „stájer herceg” nevet ragasztotta rá. 1811-ben megalapította a grazi Joanneum felsőfokú természettudományos és műszaki iskolát, a Grazi Műszaki Egyetem (TU Graz), elődjét, amely ma a János Főherceg Egyetem (Erzherzog Johann Universität) része.

1848. június végén a frankfurti német alkotmányozó szövetségi gyűlés a főherceget – Ferdinánd császár helyett – német birodalmi kormányzóvá választotta. Ténykedése e funkcióban azonban igen komoly nehézségekbe ütközött, így a forradalmak leverése után lemondott hivataláról és hazatért szűkebb stájer hazájába, ahol őt választották meg Stainz városka polgármesterének.

23.

LEGFONTOSABB TUDOMÁNYOS TANÁCSADÓI

József nádor sikereit többek között annak köszönhette, hogy jó érzékkel, pontos emberismerettel választotta ki bizalmasait és munkatársait. Olyan szakemberekkel vette körül magát, akik ugyanakkor az általános közügyekben, netán a politikában is hasznos tanácsokkal segíthették munkáját.

Miller Jakab Ferdinánd (1749–1823) budai és székesfehérvári középiskolai tanulmányok után jogot hallgatott a bécsi egyetemen, az egri jogi líceumban és a nagyszombati egyetemen; itt szerzett doktori fokozatot is. A pesti királyi táblán jegyző gyakornokként kezdte hivatali pályáját, majd komoly pártfogót szerzett Batthyány József gróf esztergomi érsek személyében. Előbb titkáraként szolgált, majd 1773-ban kinevezést kapott a pozsonyi érseki könyvtár élére. Miután a prímás fölhívta rá a királynő, Mária Terézia figyelmét, az udvari könyvtár későbbi vezetője, Kollár Ádám segítségével további görög filológiai, bibliográfiai, magyar jogtudományi, egyetemes történeti, földrajzi, statisztikai és esztétikai tanulmányokat folytathatott. 1776-ban tett tanári vizsgát a pesti egyetemen, majd 1781-ben ugyanitt bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1788-tól tanított statisztikát és történelmet előbb a nagyváradi gimnáziumban, majd ugyanott a jogakadémián. Ám 1798-ban látása romlani kezdett, így az intenzív tanári munkát abba kellett hagynia. Ekkoriban ismerkedett meg Széchényi Ferenc gróffal, aki gyűjteményei őrévé nevezte ki. E gyűjteményeket ugyanakkor a gróf 1802-ben a nemzetnek adományozta, így a tudós egyben a Magyar Nemzeti Múzeum első igazgatója lett. Az első országos közgyűjtemény megszervezése így az ő nevéhez fűződik, első működési szabályzatát is ő dolgozta ki. Elkészítette a régiségtár műtárgyainak leltári pontosságú leírását, vagyis a könyvtár és múzeum első katalógusát.

A német anyanyelvű, evangélikus családban született Schedius Lajos (1768–1847) a göttingeni egyetemen folytatta tanulmányait, és egyszerre érdekelték a klasszikus ókor emlékei és a felvilágosodás legfrissebb áramlatai. Hazatérése után a pesti egyetem Filológia- és Esztétika Tanszékének élére került, és több mint ötven éven át töltötte be professzori posztját. Schedius német anyanyelvűként is támogatta a magyar kultúrát és az ország felemelkedését. A kor szellemi életének nagyjaival – részben szabadkőműves szimpátia miatt – jó kapcsolatokat ápolt. Többek között a jénai Allgemeine Literatur-Zeitungban név nélkül írt a magyarországi eseményekről, illetve mondott idehaza tilos kritikát az ország közügyeiről. Az 1790-es évek első felében Ráday Pál kérésére a Kelemen László-féle első magyar pest-budai színtársulat dramaturgja is lett, később pedig egy időre elvállalta a pesti német színház főigazgató-helyettesi tisztjét is. Segítette a hazai térképészet fejlődését, továbbá az evangélikus iskolaügy szervezését, a nagy svájci pedagógiai reformer, Johann Heinrich Pestalozzi szellemében.

24.

LEGKEDVESEBB ÉPÍTÉSZEI

József főherceg egyik legmélyebb szenvedélye kettős nádori székvárosának, Pest-Budának az építészeti-városképi fejlesztése volt. E munkában különösen két építész állt hozzá közel: Hild József és Pollack Mihály.

Hild József (1789–1867) a gyakorlati építészetet apja műhelyében, a magasabb tudományt a bécsi Művészeti Akadémián tanulta. Mestere volt Charles Moreau, az Esterházyak udvari építésze Kismartonban, de gyakorlatot szerzett bécsi építkezéseken is. 1811-ben vette át apja üzletkörét, de egy nagyszabású itáliai tanulmányút is hozzájárult ahhoz, hogy munkássága kiteljesedhessen. Kora reneszánsz ihletésű klasszicizmusának lett avatott mestere, melyet épületek százain bizonyított az 1820-as évektől kezdve, de még inkább az 1838. évi pesti árvíz utáni föllendülő építkezéseken. 1836-ban a bécsi Művészeti Akadémia felvette rendes tagjainak sorába, 1842-ben lett Pest díszpolgára, 1854-ben pedig kinevezték „Pest város architektor-építészévé”. Budapesten ma is sokfelé találkozhatunk alkotásaival: a Gross-, a Károlyi–Trattner-, a Derra- és a Marczibányi-ház mellett ő emelte a Kálvin téri református templom oszlopos timpanonnal zárt előcsarnokát, és ő kezdte meg a Deák téri evangélikus templom építését is. Tervei alapján indult meg a lipótvárosi Szent István-bazilika építkezése, de azt halála után Ybl Miklós már neoreneszánsz stílusban fejezte be.

Pollack Mihály (1773–1855) bécsi építész családból származott, és miután elvégezte a Művészeti Akadémiát, a milánói dóm építésénél dolgozó féltestvérénél, Leopold Pollacknál sajátította el a mesterség fogásait. 1802-ben nyert polgárjogot Pesten, és a befutott építész 1808-tól tagja lett a városi építkezéseket felügyelő Szépészeti Bizottmánynak is. József nádor felismerte és értékelte tehetségét, miáltal jelentős befolyást gyakorolt a városfejlesztési tervekre, így többek között a Városliget kialakítására. A nádor rábízta az alcsúti kastély megtervezését, de más, híres kastélyokat is neki köszönhetünk: így pl. a dégi Festetics-kastély megformálásakor kísérletezte ki a majdani Nemzeti Múzeum architekturális koncepcióját. 1836-ban őt is tagjai közé hívta egykori alma matere, a bécsi Művészeti Akadémia. Pollack a régi pesti Redut (Vigadó) épületét 1826–1832 között építette, de az ő műve a Ludovika Akadémia, s persze mindenekelőtt a Magyar Nemzeti Múzeum (1837–1847), amely a hazai klasszicista építészet vitathatatlan főműve.

25.

A BALATONI FÜRDŐÉLET BEINDÍTÓJA

A pannóniai egykori vulkánok utóhatásaként keletkeztek a mai Balatonfüred és környéke mélyén azok a fontos ásványi anyagokban gazdag, gyógyvíznek minősített folyadék-készletek, amelyek feltörekvő forrásaira már a XVIII. század közepétől kezdve felfigyeltek a táj akkori gazdái. A gyógyhatás híre vonzani kezdte a látogatókat, és a környék egyik tekintélyes birtokosa, a Szentgyörgyi Horváth család nagyszerű klasszicista vendégházat építtetett a tóparton.

A Horváth ház 1801-ben látta vendégül a magyarok nádorát, József főherceget, aki Keszthelyről, a Festeticsek otthonából érkezett a füredi partra. Itt – ahogy a korabeli sajtó írta – „a Ferdinánd főhercegi ezred egy zászlóaljának tisztelgését fogadta s utána Horváth Zsigmond udvari tanácsos és Gludovátz kir. tanácsos nagy és szép házában szállt meg. Rövid pihenés után fogadta a nádor a jelenlévő tábornokok és törzstisztek, valamint az előkelő nemesség hódolatát, akiknek kíséretében és az itt alkalmazott Österreicher dr. kalauzolása mellett megtekintette az ásványvíz-kutakat, fürdőket és más nyilvános intézményeket.” Az a figyelem, ami a látogatást kísérte, a nádor ajándéka volt itteni híveinek: pontosan tudta ugyanis, milyen jól kihasználható a fürdőhely reklámjában az ő érdeklődése és támogatása.

József nádor 1821-es balatonfüredi látogatására már a nádor és családja számára a Balaton vízében építettek egy úgynevezett hidegfürdőházat. A balatoni fürdőélet kialakulásában ez az esemény is nagyban közrejátszott.

A nádor 1838-ban is ellátogatott Balatonfüredre, immár fiával, István főherceggel, a későbbi István nádorral, akinek jelenléte szintén emelte Balatonfüred fényét.

Az európai fürdőhelyek polgári kultúrája nagy részben József nádor útmutatásai és példája nyomán született meg Magyarországon, ahogy a nádor támogatásával lett gróf Széchenyi István, a balatoni gőzhajózás megteremtője is.