Arcképek az Osztrák-Magyar Monarchiából: Wekerle Sándor

A 2022. április 21-én 17 órakor megrendezett eseményünkön Kárbin Ákos, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának főlevéltárosa tartott előadást Wekerle Sándorról, a Magyar Királyság első polgári származású miniszterelnökéről.

„Wekerle teljesen ismeri az ország pénzügyi helyzetét, semmit nem tettem – mint pénzügyminiszter – az ő tudta nélkül, sokat az ő tanácsára, mindent vele egyetértésben.” /Tisza Kálmán/

Kárbin Ákos előadásának kezdetén Wekerle Sándor származásáról, neveltetéséről, tanulmányairól, kiemelkedő, későbbi pályájára nagy hatást gyakorló tanárairól, külleméről és családi környezetéről nyújtott egy kis ízelítőt a hallgatóság számára.

Wekerle jogi diplomájának megszerzését követően 1870-ben került a pénzügyminisztérium hivatalába mint gyakornok, segédfogalmazói státuszban. A minisztériumban a 13. ügyosztályon a Jog- és illetékosztályon kezdte meg működését, ezt követően fokozatosan lépett egyre feljebb a minisztériumi „ranglétrán”. 1881-ben miniszteri osztálytanácsosi címmel és jelleggel előléptették, így ettől az évtől a minisztérium Elnöki osztályát vezette; 1885. január 1-jétől pedig miniszteri tanácsos lett. Tizenhét éven át dolgozott a pénzügyminisztériumban, de nem politikusként, hanem szakértelmiségiként.

Fiatal tisztviselőként már határozottan a mérsékelt haladásnak volt a híve, s ezen irányzat iránti lelkesedése vitte a szabadkőművesek közé, illetve hogy kapcsolatokat tudjon építeni. Két páholynak is tagja volt, végül egyre több kötelezettsége miatt megszüntette tagságát.

Tisztviselői tevékenységével egyidejűleg tudományos működést is folytatott. 1877-ben a Budapesti Tudomány-Egyetemen pénzügyi jogból magántanári képesítést nyert, és a következő tanévtől kezdve több éven át oktatóként is tevékenykedett.

Kárbin Ákos a továbbiakban Wekerle Sándor politikai pályáját, három miniszterelnöki ciklusát vezette végig. A politikai életbe elsősorban Baross Gábornak köszönhetően került be, hiszen ő ajánlotta Tisza Kálmán figyelmébe, amikor Szapáry Gyula gróf lemondott. Tehát 1886-tól először pénzügyi államtitkár lett Tisza mellett.

Újdonságként hatott külső megjelenése a tisztelt házban, ahogy Mikszáth Kálmán írja: „Az új államtitkárnak nincs bajusza. No ez különös eset. Erre nem mutathatnak praecedenst. Magyar államtitkári széken még nem ült eddig bajusztalan ember.”

Tisza elsődlegesen az államháztartási hiány felszámolását várta Wekerlétől, 1889 áprilisában ki is nevezte pénzügyminiszternek. Ezt a pozícióját Tisza lemondását követően a Szapáry-kormányban is megtartotta. A váltást megelőzően kezdett hozzá egyik nagyszabású reformjához, az aranyvaluta bevezetéséhez, amely 1892-ben meg is valósult.

Wekerle első miniszterelnöki ciklusa során három fő kihívással nézett szembe. Legmeghatározóbbak talán az egyházpolitikai küzdelmek voltak (ezen időszakban számos jelentős törvény is született), de neki kellett a Kossuth Lajos temetése körüli érzékenységeket is kezelnie, és nem utolsó sorban a millenniumi előkészületeket lebonyolítania.

1895 és 1906 között a magyar mágnásoknak megfelelően gazdálkodással foglalkozott birtokain. Második miniszterelnöki ciklusát mondhatni ’48-as politika jellemzi ’67-es alapon. 1906 és 1910 között szintén három jelentősebb kérdésre kellett koncentrálnia. Ilyen volt az 1907. évi vám- és kereskedelmi szövetség, általában véve a szociális problémák felszámolása (Wekerletelepen mintegy 22 000 fő számára teremtett otthont) és nem utolsó sorban Bosznia-Hercegovina annexiója.

Harmadik miniszterelnöki kinevezése már a Nagy Háború időszakára esett, így érthető, hogy az egyik legjelentősebb kihívást maga a háború és annak következményei jelentették számára, de hasonlóan hangsúlyos volt a választójogi és az adóreform kérdése.

Miután 1918 őszén Wekerle lemondott, visszavonult a politikától. 1919 márciusában, a tanácsköztársaság kikiáltását követően, már másnap elfogják és börtönbe zárják. A kőbányai gyűjtőfogházból rossz egészségi állapota miatt a városligeti szanatóriumban helyezik el, és ott tölti augusztusig fogságát. Az időskori cukorbajnak köszönhetően, 1921. augusztus 26-án bekövetkezett halála előtt, a korábban több mint 100 kilós ember nagyjából 50 kilóra fogyott.

Az előadás zárásaként pedig Wekerle Sándor emlékezetéről hallhattunk, így többek között a jelenleg is nevét viselő közterületekről, a XIX. kerületi Kós Károly téren, valamint szülővárosában, Móron álló szobrairól és nem utolsó sorban a Wekerle Sándor Életművét Gondozó Kulturális és Tudományos Alapítvány tevékenységéről.