Arcképek az Osztrák-Magyar Monarchiából: Festetics Mária

Festetics Mária Erzsébet királyné udvarhölgye volt 1871 decemberétől egészen úrnője haláláig, és számos értékes emléket őrzött meg róla, a császári családról, a bécsi udvarról és a szolgálatban töltött évekről. Naplója nem véletlenül az egyik legértékesebb forrás Sisiről, hiszen nem csupán az „egyik” udvarhölgy volt, hanem a császárné/királyné bizalmasa, akit sokan irigyeltek a vele való meghitt viszonya miatt.

„Hazájának tartozik ezzel az áldozattal.”

A Festetics család elszegényedett, majd fokozatosan eladósodó ágából (tolnai) származó Festetics Mária Zala megyében nevelkedett, és Söjtört tekintette mindig is szülőhelyének. Személye attól különleges, hogy arisztokrata hölgyként nem a korabeli nemesi kisasszonyok megszokott pályáját járta be, hanem saját hivatása lett. Habár az Erzsébet királyné melletti udvarhölgységet kényszerből választotta, aztán ezt a feladatot Sisi élete végéig nagy odaadással és hűséggel végezte, és nagyon büszke volt arra, hogy a királynő szolgálatában állhat.

Mária életét főként naplóiból ismerjük, hiszen szinte grafomán módon minden lehetséges szabad percét megragadta, hogy kiírhassa magából gondolatait, vagy éppen kipanaszkodhassa magát az udvar bántó intrikái, nem egyszer komoly rágalmai miatt, melyek őt, Erzsébetet és a számára kedves személyeket érték. 1871-től egészen élete végéig írta naplóját, bár ezekből csak töredékek maradtak fenn. Ezek a naplók hihetetlenül érdekesek, olvasmányosak és izgalmasak. Sajnos mind a mai napig nem teljes a fordítása, eddig két fordításválogatás látott napvilágot. Naplóját azzal a szándékkal írta, hogy az utókornak megörökítse a vele történteket, illetve, hogy Erzsébet királynénak igazságot szolgáltasson. Tehát azokat a rágalmakat, amiket folyamatosan megtapasztalt az udvarban, naplóiban az utókor számára tisztára mossa.

1847-48 környékén költözött családja Söjtörre, egy nagyon szép park közepén álló szerényebb kivitelű klasszicista stílusú kastélyba. A szülők anyagi gazdagságot nem tudtak teremteni gyermekeik számára, de nagyon meleg és szerető környezetben nevelkedtek. Mária naplóiban mindig szívesen emlékszik vissza itt töltött gyermekkorára, nevelőnőjére, és a kamaszlány szellemi fejlődésére igen nagy befolyással bíró, a nyári időszakot mindig a szomszédos Pusztaszentlászlón töltő Deák Ferencre. Deák a kor politikusain túl a környék köznemességének fiatal lányait is szívesen fogadta a kerti nagy diófa árnyékában, közöttük az egyetlen arisztokrata származású hölgyet, Festetics Máriát. Deák nagyon jó szemmel felismerte, hogy Mária kiemelkedik ebből a hölgykoszorúból, nagyon éles esze, nagyon jó megfigyelőképessége van, ezért külön is foglalkozott vele.

Mária Klotild főhercegnő udvarhölgyeként egy közös bécsi utazás során ismerkedett meg Erzsébettel, aki már sokat hallott Deáktól és Andrássytól a kis Máriáról. Négy levélben fordult Klotild főhercegnőhöz, hogy engedje át neki Máriát. Festetics Mária vonakodott elfogadni az ajánlatot, hiszen nagyon sok negatív pletyka keringett a királynőről akkoriban. Végül apja és nem utolsó sorban Andrássy és Deák rábeszélésére vállalta a pozíciót, és 1871 decemberétől szolgálatba állt Erzsébet mellett. Innentől teljesen megváltozott az élete.

Első találkozásuk után Mária azonnal Erzsébet királyné hatása alá került. Innentől kezdve ebből a bűvkörből nem tudott szabadulni; többször próbálkozott, de a kötelességtudat és Erzsébet varázsa a királyné élete végéig maga mellett tartotta.

Máriát Andrássy felkészítette arra, hogy nem lesz egy mesebeli történet az ő hivatása, hiszen a királynét nem szeretik az udvarban, állandóan támadják, és támadni fogják azokat is, akiket maga mellé vesz. Mária ezt sokszor valóban keserűen megtapasztalta.

De mi volt egy udvarhölgy feladata? Mindenekelőtt a királyné kísérése (pl. jótékonysági látogatások), ügyeinek intézése (levelezés), reprezentálás (bálok, fogadások, ebédek) – akár kora hajnalig. Külföldi útjain (Possenhofen, Merán, Trieszt; később Anglia, Írország, Franciaország, illetve Korfu) való részvétel.

Mária nagyon hamar kiismerte Erzsébet és a király természete közötti különbséget. Erzsébet álmodozó, aki cél nélkül éli életét, mígnem az 1880-as évek végére elhatalmasodik rajta a depresszió. Ferenc József rendszerető és kötelességtudó, érzelmeit elfojtó személyiség, de ami számára a legfontosabb: nagyon szereti a királynét.

Máriának voltak támogatói is az udvarban: Ferenczy Ida, a magyar felolvasónő és báró Nopcsa Ferenc főudvarmester. Ők hárman Erzsébetnek és egymásnak is legbizalmasabb barátai voltak. De számos ellenség áskálódott folyamatosan ellenük, mint Mária Valéria nevelőnői, Bellegarde vagy Grünne, akik a legkülönbözőbb rágalmakat indítják el Erzsébet ellen. Legnagyobb ellenfele Fanni Feifalik, a fodrásznő, a nélkülözhetetlen hölgy. Mária nagyon sokszor szenved attól, hogy a királyné őt háttérbe szorítja Fanni miatt, illetve a fodrásznő nem adja meg neki a rangjához illő tiszteletet.

Máriát sem kerülte el élete során a szerelem, számtalan udvarlója volt, azonban Erzsébet határozottan ragaszkodott ahhoz az elgondoláshoz, hogy „udvaroltatni szabad, házasodni nem”.

Politikai bizalmasai ebben az időszakban is Andrássy és Deák voltak. Andrássy gyakran megvitatta vele azokat az eseményeket, amik a Monarchia külügyminisztereként érintették a döntéseit. Nagyon értékelte Mária felkészültségét, tudását, és többször kifejtette, hogy bár férfi lenne, mert akkor őt javasolná a kabinet élére. Deákot gyakran meglátogatta, és ott volt azon az utolsó estén is, amikor eltávozott az „öreg úr”. Büszkén írja le a naplójában, hogy Erzsébet királynénak ő segített a koporsóra helyezni a koszorút, és hogy együtt róhatták le tiszteletüket a nagy halott előtt.

Az 1870-es évek végén számtalan családi tragédia következik be életében: meghal apja, bátyja, nővére, végül 1884-ben legfiatalabb testvére, Viktor, akivel igen szoros közelségben álltak egymáshoz. 1886-ban áll újra szolgálatba, ekkor már szomorúan tapasztalja, hogy Erzsébeten egyre inkább elhatalmasodik a depresszió, nem találja a helyét, folytonos utazásokat szervez. A királynő gyaloglási mániája (napi 8-10 óra) szinte már elviselhetetlenné válik – Mária állóképessége bírja egyedül mindezt, így van, hogy étlen-szomjan követi rendületlenül úrnőjét.

A millenniumi ünnepségek idején jelenik meg nyilvánosan utoljára Sisi, de többnyire csak pár ember kíséretében utazgatással telnek napjai, mígnem Svájcban bekövetkezik a végzetes merénylet. Ekkor már nem Mária kíséri útjain, így naplójában kötelessége elhanyagolása miatt többször vádolja Sztárayt – és feltehetőleg egyben magát is.

Erzsébet halála után Ferenc József az elsők között tünteti ki az Erzsébet-renddel, illetve a királynét szolgáló legbizalmasabb személyzet számára festményeket ajándékoz Sisiről.

Mária Valéria pedig felkeresi, hogy megszerezze tőle naplóit, hiszen köztudomású, hogy Mária naplókat ír, és sejti, hogy ezekben az udvarról és a család tagjairól bizalmas dolgokat jegyzett fel. Halála utánra neki ígéri, de az első világháború miatt ennek átadására nem kerül sor.

Mária kiköltözik a Burgból, visszatér Söjtörre, és hátralevő életét jótékonykodással, illetve gazdálkodással tölti, mígnem visszaszerzi a családi vagyont és a földeket. Mindemellett életét haláláig, 1923-ig, Erzsébet emlékének ápolásának szenteli.