Habsburg-uralom, állandó hadsereg és magyarság (1683-1792)

A könyv átfogó képet ad a magyarországi Habsburg-uralom kezdete, a Bécs elfoglalására irányuló 1683-as sikertelen oszmán hódító kísérlet meghiúsítása és a francia forradalom idején az ancien régime berendezkedését visszaállítani szándékozó első koalíciós háború kirobbanása közti időszak hadügyi kérdéseiről.

A történettudomány eddig méltánytalanul kevés figyelmet szentelt az állandó hadseregnek, ami pedig a központi uralom stabilitásának elsődleges eszköze. A 17. század második felétől egyes uralkodók nem engedték szélnek egész haderejüket, hanem békeidőben is fegyverben tartottak bizonyos számú lovas- és gyalogezredet. Hadi kérdésekkel foglalkozó szakemberek mégis „megfeledkeztek” a folyamatosan készenlétben álló katonákról, a birodalmi keretekből mesterségesen kiszakítva inkább csak a magyar katonai teljesítményekre, azok között is elsősorban a szabadságharcos-forradalmi hadi tettekre összpontosítottak. Ugyanakkor nem készültek el a korszakot feltáró alapkutatások, s így a legalapvetőbb kérdéseket sem sikerült tisztázni - sőt, még ezek megfogalmazásával is adósak maradtak a hadtörténészek.

Milyen terheket rótt a hadsereg fenntartása a magyarok számára? Hogyan értékeljük a hadsereg szerepét a magyar társadalomban? Milyen arányban vettek részt magyarok a császári, illetve a császári-királyi hadseregben? Az Olvasó ilyen, s ezekhez hasonló jogi, gazdasági, politikai és művelődéstörténeti kérdésekről tájékozódhat az úttörő hadtörténeti vállalkozásból.

Zrínyi Kiadó, Budapest,  2004.
351 oldal
2500 Ft
ISBN:963-327-378-1
A kötet a Habsburg Történeti Intézet támogatásval jelent meg.