Nyelvmesterkedés – Ferenc József magyarul tanul

A 18-19. században, a császárvárosban virágzott a magyar nyelv oktatása. Nemcsak a Habsburg Monarchia tekintélyes lovagakadémiáján és a Bécsi Egyetemen találunk magyarul tanuló ifjakat, hanem nyelvünk individuális oktatása is a virágkorát élte. A nyelvtanulással kapcsolatos korabeli elvárások nem állnak távol a maiaktól. A nyelvmester szónak kettős jelentése van, így nevezzük mind a nyelvoktatási céllal íródott grammatikákat, mind a nyelvtanár-szerzőket. A nyelv elsajátításához a legbiztosabb út a szabályok megértésén, a példák megtanulásán, a transzformációkra épülő gyakorláson át vezet. A nyelvmesterek a grammatika világos magyarázatára törekszenek, és példaanyagokon keresztül kapcsolják össze az elméleti és gyakorlati ismereteket. A 18-19. századi nyelvtanárok hangsúlyozzák, hogy a tudományosan és módszertani szempontból jól képzett tanár és a tankönyv még nem elég, szükséges egy jó szótár is, valamint fontosnak tartják az anyanyelvi beszélőkkel folytatott társalgást. Ezen kívül: a nyelvtanulásra időt és energiát kell szánni.
Ferenc József „Magyar gyakorlások” című diktátum-füzetei eddig elkerülték a kutatók figyelmét. A kultúrtörténeti ritkaságnak számító füzeteken keresztül bepillanthatunk a Habsburg uralkodó mindennapjaiba, és árnyaltabb képet kaphatunk arról, mennyit is tudhatott valójában a császár magyar alattvalói nyelvéből.

Új mandátum könyvkiadó, Budapest, 2009.
207 oldal
1905 Ft
ISBN:978-963-287-014-4
A kötet a Habsburg Történeti Intézet támogatásával jelent meg.