Tanulj otthon - I. József

I. József császár, magyar király I. Lipót császár és magyar király Eleonóra Pfalz-neuburgi hercegnővel kötött harmadik házasságából született fia. Bécsben született 1678. július 26-án, meghalt szintén Bécsben 1711. április 17-én. Teste a bécsi kapucinusok kriptájában nyugszik.

Jelmondata: Amore et timore (Szerelemmel és félelemmel).

I. József (Franz van Stampart, 1705)

„József gyermekként átélte az udvar menekülését Bécsből és a város megmenekülését a török fenyegetéstől. Kilencéves korában 1687-ben magyar, és tizenegy éves korában, 1690-ben római királlyá koronázták Augsburgban, amikor is a délnémet nemesség nagy része I. Lipót körül tömörült. A főherceget kiváló neveléssel készítették fel az uralkodásra. Legfontosabb nevelői a későbbi bécsi püspök, Franz Friedrich von Rummel és a világlátott vesztfáliai konvertita, Karl Theodor von Salm-Anholt voltak.

A római király apjától örökölte a vadászat és a zene iránti szenvedélyét. Kiváló fuvolajátékos volt, és később császárként maga is játszott az udvari zenekarban. A Habsburgokra nem jellemzően nemigen volt vallásos, és már ifjúkorában voltak szerelmi kalandjai az udvarhölgyekkel. József 1699-ben Amália Vilma Braunschweig-lüneburgi hercegnővel kötött házasságának részben az volt a célja, hogy lecsillapítsa a féktelen fiatalembert, részben pedig az, hogy a Welfeket erősebben kösse az I. Lipót által sikeresen elindított bécsi politikához. A szenvedélyes József azonban nem hagyta magát tartósan gúzsba kötni; féktelensége megmutatkozott vakmerő, sőt életveszélyes kilovaglásaiban is.

A megújulásra való törekvés hívta életre I. Lipót egyre merevebbé váló kormányzási rendszere ellen a József és Salm herceg körül csoportosuló ún. »fiatal udvart«, amely ennek a megújulásnak a motorja lett. A reformpolitikán kívül célul tűzték ki a rátermett fiatalemberek, élükön Savoyai Jenő herceg támogatását. Az új évszázad elején a »fiatal udvarnak« sikerült hatnia I. Lipót császárra, s nagyban hozzájárult a császár ama döntéséhez, hogy belépjen a spanyol örökösödési háborúba. A kezdeti sikerek után azzal, hogy 1703-ban Bajorország átállt a franciákhoz, akik előrenyomultak Dél-Németország felé, és hogy Magyarországon kitört a II. Rákóczi Ferenc vezette felkelés, igen fenyegetővé vált a helyzet.  Amikor Jenő herceg az udvari haditanács élére került, József maga pedig valamennyi hadikonferencia elnöke lett (1703., ill. 1704), úgy látszott, hogy stabilizálódott a király befolyása. 1704-ben Höchstädt mellett győzelmet arattak, és elfoglalták Bajorországot, melyet császári adminisztrációs kormányzás alá rendeltek.

Marlborough hercege aláírja a parancsot Blindheimnél/Höchstädtnél. Robert Alexander Hillingford olajfestménye.

József 1705-ben kezdett uralkodni, s ez mindenkiben nagy reményeket ébresztett. Valóban sikerült is a központi hatóságokat legalább részben modernizálnia és a pénzügyi helyzetet stabilizálnia. Sziléziában a királyi birtokokon még egy jobbágyfelszabadítási kísérlettel is megpróbálkoztak. Hogy ez csak kísérlet maradt, annak a háború volt az oka.

Hamarosan azonban súlyos feszültségek támadtak I. József környezetében. Az egyik oldalon az anyacsászárné, Eleonóra és Salm herceg állt, a másikon Jenő herceg és a kiváló diplomata Wratislaw gróf. Utóbbiak elérték, hogy 1709-ben leváltották a súlyosan beteg Salm herceget. (Ingrao kutatásai szerint Józsefnek mégis sikerült a konferenciát kézben tartania és elérnie, hogy együtt maradjon. Ez megkérdőjelezi Braubach kritikáját Józsefről, miszerint: »döntési és vezetési képessége kívánnivalót hagyott maga után«. József befolyásolhatóságához azonban nem fér kétség.)

Franciaország elleni sikereit a császár elsősorban Jenő herceg katonai zsenialitásának köszönhette. Az állandó fenyegetettség azonban továbbra is fennállt a magyar felkelés miatt, melynek csak nem sokkal József halála után Pálffy János gróf közvetítésével sikerült véget vetni. Azzal, hogy XII. Károly svéd király előrenyomult Németország középső része felé, rendkívül veszélyes helyzet alakult ki, mert attól lehetett tartani, hogy az északi háború összekapcsolódik a spanyol örökösödési háborúval. Ezt akadályozta meg az 1707-es altranstädti egyezmény, mely a sziléziai protestánsok számára kedvező feltételeket tartalmazott.

Pálffy János gróf

A császár politikai irányvonalát a dinasztikus öntudat és az expanziós törekvés jellemezte. Itáliában határozottan fellépett a birodalom ellenfeleivel szemben, beolvasztotta a megüresedett mantovai hercegséget, és 1708-ban még a pápát is katonai támadással fenyegette. Az volt a célja, hogy Itáliában területeket nyerjen Ausztria számára.

Friedrich von Schönborn birodalmi alkancellár határozott birodalmi és birodalmi egyházi politikát épített ki, melyet József nagybátyja, János Vilmos pfalzi választófejedelem is támogatott. 1706-ban kiközösítették a Franciaországgal paktáló bajor Wittelsbachi és a kölni választófejedelmet. Bajorországban József bizonyos területek leválasztásával próbált grófságokat Habsburg-hívekké tenni. 1708-ban a hannoveri és a cseh választófejedelmet is bevonta a választófejedelmi testületbe, és ezzel ott megerősítette a császári pártot. A bécsi és wetzlari legfőbb birodalmi bírói fórumok, a birodalmi udvari tanács és a birodalmi kincstári törvényszék reformjával József megkísérelte megszilárdítani helyzetét a birodalmon belül. Ugyanakkor a császár rideg stílusa, aki a feltörekvő poroszok érdekeit még kevésbé vette figyelembe, mint I. Lipót, sokak ellenszenvét kiváltotta. Birodalmi egyházi politikájára rányomta bélyegét konfliktusa a pápával. József háborús politikáját is a túlzott követelések jellemezték, valószínűleg ezért nem sikerült 1709-10-ben kedvező feltételeket elérnie a franciákkal kötött békeszerződésben. Azonkívül, hogy öccsét, (III.) Károlyt Spanyolországban trónra akarta juttatni, József itáliai területeket is meg akart szerezni, és valószínűleg Bajorország elcserélése is megfordult a fejében. József főképp az örökös tartományok nagyhatalmi érdekeit tartotta szem előtt, ez azonban nem gátolta őt abban, hogy hathatós birodalmi politikát folytasson.

Friedrich Karl von Schönborn

Amikor a császár helyzete mind nyugaton, mind Magyarországon épp javulni látszott, 1711-ben hirtelen és váratlanul megbetegedett himlőben. Ezután már nem lehetett elkerülni, hogy öccse, Károly visszatérjen Ausztriába, hogy József a birodalomban valamennyi igényéről lemondjon, és hogy visszaálljon a status quo.

Mégis, I. József uralkodásának évei a császári birodalom és az osztrák nagyhatalmi politika csúcspontját jelentették. Ezt igazolja az az általános megítélés szerint éles cezúra, mely halálával bekövetkezett.

Ez a nagyon világi Habsburg-uralkodó is a művészet és a zene pártolójaként vonult be a történelembe. József utolsó szerelmi kalandja Pálffy Marianna volt, a magyarokkal kötött békeszerződést tető alá hozó gróf leánya, akin József özvegye és anyja kicsinyes megaláztatásokkal állt bosszút. Súlyosabb következményekkel járt, hogy József a feleségét nemi bajjal fertőzte meg, és többek között ez is oka volt annak, hogy egyetlen fia halálával kihalt az ausztriai-ház férfiága. József okos és energikus uralkodó benyomását kelti, aki azonban életművére nem tudta feltenni a koronát.”

József magyar király német-római császári koronázási díszruhában

Forrás: Habsburg lexikon. Szerkesztette Brigitte Hamann. Új Géniusz Kiadó, Budapest 1990. 183-185. pp. I. József szócikk szerzője: Dr. Volker Press egyetemi tanár, Tübingen.

Fotó:  wikipedia.org