Tanulj otthon! - I. Ferdinánd

I. Ferdinánd „Jóságos”, Ausztria császára, mint magyar király V. Ferdinánd, II. (I.) Ferenc császár és magyar király és második felesége, Bourbon Mária Terézia Nápoly-szicíliai hercegnő legidősebb fia. Bécsben született 1793. április 19-én, meghalt Prágában 1875. június 29-én. Teste Bécsben, a kapucinusok kriptájában nyugszik.

Jelmondata: Recta tueri! (A jogot védeni!)

I. (V.) Ferdinánd Anton Einsle festményén

„A trónörökösről nem sokkal születése után kiderült, hogy nagybátyjához, Károly főherceghez hasonlóan ő is epilepsziában szenved. E különböző időközönként, hol erősebben, hol gyengébben fellépő betegség miatt apja hosszabb ideig arra gondolt, hogy megváltoztatja az öröklés rendjét. Tízéves koráig dajkája nevelte, s csaknem »polgárinak« nevezhető családi légkörben nőtt fel. Idővel azonban egyre nehezebbé vált nevelése, egyrészt mert betegségéről és annak gyógyításáról akkoriban csak felszínes ismeretekkel rendelkeztek, másrészt pedig azért, mert a nevelésére kiválasztott személyek gyakran alkalmatlannak bizonyultak.

Fogyatékosságai ellenére – feje és többi testrésze között ránézésre is feltűnő volt az aránybeli különbség – Ferdinánd bizonyos területeken tehetséget és érdeklődést árult el. Zongorázott és trombitált, vonzódott a természettudományokhoz, különösen a botanikához, és kitanulta a kertészet mesterségét. Érdekelték a technikai szerkezetek is, s élete során létrehozott egy kis modellgyűjteményt. Ezenkívül öt nyelven beszélt, az olasz nyelv ismerete később nagy hasznára vált, mivel felesége, Mária Anna egész életében szinte egy szót sem beszélt németül

Savoyai Mária Anna Johann Ender festményén

A trónörökös herceget 1805-ben Napóleon előrenyomuló csapatai elől testvéreivel együtt Kassára vitték. A felvidéki városban eltöltött időben mutatkozott meg először jótékonysága, melynek révén nemsokára a »jóságos« jelzővel illették. 1807-ben meghalt anyja, aki mindig azon volt, hogy megkönnyítse fia sorsát, s közelebb állt hozzá, mint apja. Mostohaanyja, Mária Ludovika azonban szintén szeretettel és gondoskodóan bánt vele. Egy új, szigorúbb nevelési programot jelölt ki számára, melyet rendszeresen ellenőrzött. 1809-től új mentort adott melléje Josef von Erberg báró személyében, akitől a herceg nagyon sokat tanult. Korábban Ferdinánd nevelésében gyakran kényszert is alkalmaztak, abból a téves meggyőződésből, hogy ezzel javítanak állapotán.

Josef von Erberg

1809-ben a trónörökösnek és családjának megint csak menekülnie kellett a franciák elől, ezúttal Magyarországra. 1810 után egyre többször tett utazást a monarchiában. Nyilvános vagy apja képviseletében történő fellépésre ezek során még nem került sor, mivel apja és Mária Ludovika erre még nem látták elérkezettnek az időt. 1815-ben dandártábornoki rangban jelen volt a császár kíséretében, amikor apja bevonult Párizsba. 1816 végén a nála csupán egy évvel idősebb Wittelsbach Karolina Auguszta bajor hercegnő személyében új mostohaanyát kapott, akivel annak élete végéig (1873) igen jó kapcsolatot tartott fenn.

Magyar királlyá koronázása Pozsonyban

1818-ban Brünnben, immár huszonöt évesen egy emlékmű leleplezése alkalmából lépett először a császár hivatalos képviselőjeként a nyilvánosság elé. A császár tanácsadói és főleg Metternich egyre határozottabban álltak ki a trónöröklés kérdésében a legitimitás elve mellett, s végül sikerült erről I. Ferencet is meggyőzniük. Ferdinánd heves ellenállását váltották ki azok a kísérletek, melyek során arra próbálták rávenni, hogy mondjon le örökösödési jogáról. Az államtanács munkájába csak később 1829-től vonták be a trónörököst. 1830-ban Pozsonyban – V. Ferdinánd néven – Magyarország királyává koronázták, és 1831-ben Torinóban per procuram nőül vette a huszonhét éves Mária Anna Karolina Piát, Szardínia-Piemont hercegnőjét. Ezzel a házassággal sikerült egyelőre megakadályozni, hogy Ferdinánd öccse, Ferenc Károly és annak felesége, Zsófia esetleg igényekkel léphessen föl. Ferdinánd csak Bécsben látta először menyasszonyát, nem sokkal a templomi esküvő előtt. 1832 augusztusában egy nyugállományú kapitány egy általa benyújtott kérvény számára nem kielégítő elintézése miatt merényletet kísérelt meg a trónörökös ellen. Bár Ferdinánd nem sebesült meg, 1832 végén mégis súlyos beteg lett, valószínűleg az elszenvedett sokk későbbi következményeként, de a negatív jóslatok ellenére újra felgyógyult.

1835-ben Ausztria császáraként apja örökébe lépett, aki még életében egy, a kormányügyeket vivő államkonferenciát rendelt a fia mellé. Ennek a Lajos főherceg vezetése alatt álló testületnek a tagjai: Metternich, Kolowrat és Ferenc Károly főherceg voltak. Az államkonferencia 1836 decemberében kezdte meg tevékenységét. Miután 1835-ben Alsó-Ausztria rendjei és városai letették a hűségesküt, Ferdinándot 1836-ban cseh királlyá, 1838-ban pedig vaskoronával a Lombard-velencei királyság uralkodójává koronázták.

Eduard Gurk festménye I. Ferdinánd cseh királlyá koronázásáról a prágai Szent Vitus-székesegyházban 1836-ban

1839-ben Ferdinánd kiadott egy családi statútumot, mely a trónöröklésben később felmerülő vitákat volt hivatott megakadályozni. Házassága ugyanis gyermektelen maradt.

1835-ben Teplitzben Ferdinánd találkozott a cárral és a porosz királlyal. Itt határozták el a közös katonai intervenciót a zavargások által sújtott krakkói szabad államban, amelyet 1836-ban végre is hajtottak. Ferdinánd 1837-ben kivándorlásra szólította fel a zillertali protestáns vallási közösséget. Ez volt az utolsó eset, hogy osztrák földről protestánsokat üldöztek el.

1845-ben az óriási áremelkedések nemcsak munkanélküliséghez, hanem fokozott zavargásokhoz is vezettek. A munkaadók miatt megbukott az a néhány évvel korábbi kísérlet, hogy a munkára alkalmasság alsó korhatárát megemeljék és korlátozzák a munkaidőt. Az első forradalmi megmozdulásokra 1846-ban Galíciában került sor. Ezeket a császári csapatok leverték, s ez alkalmul szolgált Krakkó megszállására is. 1848. január 1-jén az észak-itáliai provinciákban is zavargások törtek ki, melyek hamarosan továbbterjedtek. A császár először megpróbált nem csupán katonai eszközökkel úrrá lenni a helyzeten. Januárban a kormány új sajtó- és cenzúrarendeletet bocsátott ki. Közben Zsófia főhercegnő a Habsburg-ház iránt érzett aggodalomtól vezérelve Ferdinándot arra próbálta rávenni, hogy mondjon le az ő fia, Ferenc József javára. 1848 márciusában Mária Anna is ezen fáradozott. A császár azonban, apja akaratát szem előtt tartva, maradt. Március 13-án viszont menesztette Metternich kancellárt, aki az elnyomás és rabság jelképének számított. Egy nappal később kihirdette a sajtószabadságot, miközben a bécsi fegyvertárat ostromolták, és létrehozták az akadémiai légiót. A magyar forradalom kitörése után Bécsben még feszültebbé vált a helyzet. Ekkor Ferdinánd személyes lépésre szánta el magát: kikocsizott és így mutatkozott a nép előtt, s a nép ünnepelte őt.

I. Ferdinánd feloldotta a sajtócenzúrát

A törvényeket követő végrehajtási rendelkezések azonban azt mutatták, hogy a »szabadság« még korántsem érkezett el. Nőtt az általános elégedetlenség, ami nagyon bántotta a császárt. Miután az alkotmány elleni tüntetések május 15-én erőteljessé váltak, a császári család augusztus közepén Innsbruckba menekült, bár Ferdinánd eredetileg csak egy kirándulásra gondolt. Bécsi helyetteséül népszerű nagybátyját, János főherceget nevezte ki, az alkotmányozó országgyűlés megnyitójára pedig fivérét, Ferenc Károlyt küldte el. Az udvari kamarilla elleni támadások sosem irányultak Ferdinánd ellen is. Szeptemberben ismét kiélezettebbé vált a helyzet, főleg Magyarországon, Bécsben pedig újabb forradalomra került sor, amikor a császári csapatokat Bécsből Magyarországra akarták küldeni. Miután Latour hadügyminisztert meglincselték, az udvar újra elhagyta Bécset, és Olmützbe ment. A császár még új miniszterelnököt nevezett ki Félix Schwarzenberg herceg személyében, akinek új kormányprogramot kellett volna kidolgoznia. November 22-én megnyitotta a Kremsierbe áthelyezett országgyűlést, majd 1848. december 2-án lemondott a trónról unokaöccse (I.) Ferenc József főherceg javára, akit ezzel egy időben nagykorúvá nyilvánítottak. Ferenc József apja, Ferenc Károly csak nagy nehézségek árán mondott le utódlási jogáról.

Ferdinánd feleségével, aki egész életében ápolta, a prágai Hradzsinba vonult vissza, ahol címertannal és zenével foglalkozott, de érdekelték a különböző tudományok is. (1847-ben ő alapította meg Bécsben a tudományos akadémiát.) Kézbe vette a reichstadti hercegtől és annak anyjától örökölt, tönkretett birtokokat, s újra felvirágoztatta őket. Rövid betegség után nyolcvanhárom éves korában végelgyengülésben halt meg. Örökösének unokaöccsét és utódját, Ferenc Józsefet tette meg.”

V. Ferdinánd császár, mint az Aranygyapjas rend osztrák ágának nagymestere, a rend bíborszínű hivatalos viseletében.

(Habsburg lexikon. Szerkesztette Brigitte Hamann. Új Géniusz Kiadó, Budapest 1990. 107-110. pp. I. Ferdinánd szócikk szerzője: Dr. Lorenz Mikoletzky, Allgemeines Vervaltungs-Archiv, Bécs.)