Tanulj otthon – I. Ferdinánd

I. Ferdinánd császár, magyar király, „Szép” Fülöp kasztíliai király és a spanyol királyságok trónörökösnőjének, Johannának kisebbik fia. A Madrid melletti Alcalá de Henaresben született 1503. március 10-én, meghalt Bécsben 1564. július 25-én. Teste Prágában, a Szent Vitus-székesegyházban nyugszik.

I. Ferdinánd fiatalon

Jelszava: Fiat iustitia, pereat mundus! (Legyen igazság, vesszen a világ!)

„A kasztíliai és aragóniai királyságok elismert trónörökösnőjének kisebbik fia, Ferdinánd anyai nagyapja, V. Ferdinánd aragóniai király kedvenc unokájának számított, s nála, Spanyolországban nőtt fel, ellentétben Károllyal, aki nagynénje, Margit udvarában, Németalföldön nevelkedett. Ferdinánd sok spanyol rokonszenvét élvezte. Gondos nevelésben részesült, így a másodszülöttségnek semmiféle hátrányát nem érezte.

V. Ferdinánd halála 1516-ban megnyitotta az utat az unoka előtt, aki Délnyugat-Európából a német-római birodalom keleti határára került. Az aragóniai király végrendelete ugyanis semmilyen különleges szabályozást nem tartalmazott a tizennegyedik életévét még be nem töltött fiúra vonatkozóan, ami megkönnyítette Károly számára, hogy terveit egyetlen örökösként végrehajtsa. Amikor a két testvér 1517. nov. 12-én Mojadosban először látta egymást, Károly már elhatározta, hogy eltávolítja öccsét Spanyolországból, akinek udvarát már fel is oszlatta.

1518-ban Ferdinándnak el kellett hagynia hazáját, s Németalföldön nagynénje, Margit személyében talált új mentorra, aki egyenesen azt tervezte, hogy az atyai nagyapa, I. Miksa halála után Ferdinándot jelölteti a német királyi címre.

A paviai csata (1525)

A Habsburg-örökségen belül csak az ausztriai örökös tartományok adtak lehetőséget az önálló uralkodásra az „osztatlan hűbér” ottani szokásjoga alapján. Hosszas tárgyalások után Károly 1521-ben először az öt alsó-ausztriai hercegséget engedte át öccsének (nem kis szerepe volt ebben a magyarok nyomásának, akik királyuk, II. Lajos leendő sógora számára megfelelő hozományt követeltek), majd az 1522-es brüsszeli titkos egyezményben- szinte meglepetésszerűen – teljes egészében lemondott saját részéről, igaz, olyan feltételek mellett, melyek erősen korlátozták Ferdinánd cselekvőképességét. A nürnbergi birodalmi kormánnyal együttműködve kinevezte Ferdinándot Németország helytartójává. Az „idegen spanyol” uralkodó tevékenysége kezdetben minden volt, csak biztató nem. Az ellenzék elnémítása az 1522-es „bécsújhelyi vérbíróság”-gal, a bátyjával szembeni 1524-es bizalmi krízis és egy ugyanabban az évben kirobbant kémbotrány beárnyékolták az első éveket, és mindezt az 1525. évi parasztfelkelések tetőzték be. De az 1525-ós paviai győzelemben játszott szerepe aztán meghozta Ferdinánd számára az elismerést és V. Károly császár elvi ígéretét, hogy fellép helytartója német királlyá történő választása érdekében. Mégis Ferdinánd megválasztása 1534-ig, a kadeni szerződés megkötéséig húzódott, mivel 1531-ben a szász választófejedelem nem volt hajlandó rá szavazni, és akadályt jelentett a Bajorország vezette szövetség is, amely ellenezte megválasztását.

A mohácsi csata

Közben a törökök elleni mohácsi csata (1526. aug. 29.) következményeként, melyben sógora, II. Lajos elesett, cseh királlyá választották. Ezzel ő lett az egyetlen megkoronázott választófejedelem. Nehezebben alakult a helyzet Magyarországon, ahol Ferdinándnak a magyar nemzeti párt jelöltjével, Szapolyai Jánossal szemben ellenkirályként kellett magának érvényt szereznie.

Szulejmán visszaadja a koronát Szapolyai Jánosnak

A Jagelló-örökség biztosításával párhuzamosan befejeződött az örökös tartományok politikai és adminisztratív szervezetének kiépítése. A titkos tanács, az udvari tanács, az udvari kamara (1527)és az udvari kancellária mint végrehajtó szerv beiktatásával megvalósultak a Miksa-féle törekvések, melyek a fejedelem uralkodói pozíciójának megszilárdítását szolgálták. Bernhard von Cles, Trient hercegérseke Ferdinánd első számú tanácsadójává lépett elő, aki főkancellár lévén alapvetően meghatározta a harmincas évek politikáját.

Bernhard von Cles, Ferdinánd tanácsadója

Az egyes országokon belül ez a központi vezetés és a rendek együttműködésében és/vagy szembenállásában állandó hullámzást jelentett, márpedig utóbbiak fontos hatalmi eszköz birtokosai voltak, melynek bevetése megkérdőjelezhette Ferdinánd abszolutisztikus hatalmát, ugyanis ők hagyták jóvá azoknak a pénzeknek a kibocsátását, melyekre az állandó pénzhiányban szenvedő uralkodónak szüksége volt. „Pénzügyminiszterének”, Gabriel Salamancának szigorú intézkedései ugyan csökkentették I. Miksa adósságait, más pénzügyi eszköz azonban nem adódott, minthogy a következő évek jövedelmeit előre elvonva kielégítették a legtürelmetlenebb hitelezőket. Ferdinánd halálakor a kiadások összege kétszerese volt a bevételekének. Olyan erőforrásokkal, melyek V. Károlynak rendelkezésére állottak, lehetetlen volt az oszmánok állandó fenyegetését hathatósan elhárítani. Bécs 1529. évi első ostromának beszüntetése csak annak volt köszönhető, hogy az ellenség az időjárás miatt visszavonta csapatait. Azzal az eséllyel, hogy az 1532-ben mozgósított birodalmi hadsereggel Bécs előtt döntő ütközetet vívjanak, a csapatok lassú felvonulása miatt nem élhettek. Mivel a pápa és a birodalom azt követelte, hogy az általuk nyújtott támogatást csak a birodalom határainak védelmére fordítsa, illetve ne folytasson támadó háborút, Ferdinánd csak a puszta védekezésre szorítkozhatott.

Buda ostroma

Makacsságát, mellyel az ellen küzdött, hogy Magyarországból török vazallusállam legyen, nem szabad csupán „földéhes becsvágyként” értékelni. Amellett, hogy meg volt győződve arról, hogy a Nyugat köteles megmenteni a keresztény Magyarországot, az is motiválta, hogy egy erős magyar védőbástya az örökös tartományokat is megvédelmezheti. Ilyen megfontolásból került sor a magyar erődítmények kiépítésére, mely egyben az osztrák katonai határőrvidék létrehozásának kezdetét is jelentette. A hadi sikerek mindenesetre elmaradtak. Az 1537-es eszéki vereség megnyitotta a legfontosabb magyar központok elvesztésének lesújtó korszakát: Budát 1540-41-ben nem sikerült visszafoglalni, 1542-ben Esztergomot, a prímás székhelyét, 1543-ban pedig Székesfehérvárt, a koronázóvárost rohanták le a törökök. A három részre szakadt Magyarország helyzetén az 1547. évi fegyverszünet sem változtatott, amely Ferdinándot harcisarc fizetésére kötelezte, hasonlóképp nem segített az 1562-ben kötött nyolcéves béke vagy az udvari haditanács megalakítása 1556-ban.”

Csehországban Ferdinánd egyre erősebb ellenzékkel találta magát szemben, amelyet azonban az ellene felállított rendi hadsereg feletti győzelme után féken tudott tartani.

I. Ferdinánd

Ferdinándnak a birodalomban játszott szerepét többnyire alábecsülik. A birodalmi gyűlések vezetésénél ugyan függött az ad hoc ráruházott császári teljhatalomtól, de (nem utolsó sorban annak köszönhetően, hogy tanulékonyságát és a körülményekhez való alkalmazkodókészségét késő öregkoráig megőrizte) értett hozzá, hogy a negyvenes években Károly képviselőivel szemben önmagát és tanácsosait tolja az előtérbe, így aztán a német fejedelmek maguk közül valónak érezték.

A Károly tétova törökellenes politikája miatt érzett csalódottság 1532-ben alig leplezett ellenszenvvé fokozódott, amikor Károly a spanyol örökösödés kérdésében fiát, II. Fülöpöt mintegy királyi koadjutorként Ferdinándra akarta erőltetni. Bár külsőleg lojalitást mutatott fivére iránt, belül nem azonosult vele, s valószínűleg ez magyarázza azt a közvetítőszerepet, melyet Ferdinánd az 1552-es passaui szerződéssel nagy nehézségek árán megfékezett fejedelmi frondeurök érdekében játszott. A vallás kérdésében igen merev Károllyal szemben Ferdinánd újra és újra megpróbált hitviták segítségével hidat verni a különböző felekezetek között. Az 1555-ös, akkoriban átmenetinek gondolt augsburgi vallásbéke lényegében az ő műve volt, melyet Károly soha nem hagyott jóvá.

Az Ágostai hitvallás felolvasása V. Károly előtt

Amikor V. Károly császár még életében lemondott (1556), ami alkotmányjogi nóvumnak számított, Ferdinánd ügyesen reagált, amennyiben az őt 1558-ban császárnak nyilvánító választófejedelmeket a döntési szinten bevonta a birodalom kormányzásába. Ez konfliktusokhoz vezetett a kúriával, a helyzet csak IV. Pius pápa alatt változott meg, aki 1562-ben összehívta a tridenti zsinat harmadik szakaszát. Ezen Ferdinánd az egyház belső reformja mellett szállt síkra. Az 1648. évi Vesztfáliai béke után a császári hatalom megerősödését szolgálta a legmagasabb bírói fórumként működő birodalmi udvari tanács, melyet Ferdinánd 1558-ban hozott étre a legfelsőbb birodalmi törvényszék ellensúlyozására. Annak a kijelentésnek az állandó ismételgetése helyett, hogy Ferdinánd uralkodóként nem létezhetett volna Károly védelmet nyújtó keze nélkül, a birodalom történetét a XVI. század első felében vizsgálva, a jövőben inkább azt a kérdést kellene felvetni, vajon hogyan boldogult volna Károly a birodalomban Ferdinánd támogatása nélkül.”

A tridenti zsinat

Forrás: Habsburg lexikon. Szerkesztette Brigitte Hamann. Új Géniusz Kiadó, Budapest 1990. 90-92. pp. I. Ferdinánd szócikk szerzője: Dr. Christiane Thomas.

Képek: wikipedia.org