AZ ÚJÍTÓ JÓZSEF NÁDOR – Filmek József nádor életéről és munkásságáról
Habsburg József főherceg (1776–1847) a bátyja, I. Ferenc császár és király javaslatára, az országgyűlés közfelkiáltásával lett Magyarország nádora 1796-ban. A tehetséges fiatalemberrel szerencséje volt a magyar nemzetnek. Az egykor Firenzében fölserdülő ifjú Budára, a királyi palotába költözött, fokozatosan megismerte a magyar világot, megtanulta a nyelvet, és érzelmileg mindinkább meghódította a nemzet közel ezeréves történelmi tradíciója. Mindig végrehajtotta a Bécsből kapott utasításokat, így családi és dinasztikus lojalitásához természetesen nem férhetett kétség. Ám a hazai viszonyok közelebbi ismeretében realista, a magyar érzékenységeket kímélő, sőt mindinkább az eltérő érdekek egyeztetésére törekvő javaslatokkal igyekezett befolyásolni bátyja kormányzatát. Ám Ferenc – bécsi kegyencei hatására – jobbára mellőzte öccse javaslatait, így a reményeiben mindinkább csalódó főherceget csupán az vigasztalhatta, hogy a reformkori Magyarország hálás örömmel fogadta a mérsékelt reform, az anyagi viszonyok javítása, az életkörülmények polgárosítása iránti vonzódását. Támogatta a kor számos reformkezdeményezését (Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Tudományos Akadémia, Magyar Gazdasági Egylet, Kisfaludy Társaság, Természettudományi Társaság, Vakok Intézete, Kereskedelmi Bank, Lánchíd, ipari felsőoktatás stb.), és különösen elévülhetetlen érdemeket szerzett a nádori székvárosává fejlesztendő Pest klasszicista városképének kialakításában. Magáért beszél a tény, hogy noha a család négy évszázadig birtokolta a magyar koronát, ő az egyetlen Habsburg, akinek önálló, egész alakos reprezentatív szobra áll Budapest belvárosában.
József nádornak idővel ambíciójává vált, hogy tisztségét öröklődővé tegye családjában. Ez legidősebb fia, István esetében sikerült is, de az évszázad legsúlyosabb és legbonyolultabb konfliktussorozata, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc elsöpörte a korábbi politikai terveket és reményeket. István története külön regény, ráadásul sajátos legendákkal is összefonódott alakja. De a nádor három feleségének, többi gyermekeinek, unokáinak sorsa is roppant változatosan és érdekesen alakult. Részben belefonódott a magyar történelembe és egészen a 20. század második feléig aktívan részt vett az ország sorsának alakításában. Más ágak a bajor és a belga történelemmel kapcsolódtak össze, így a nádor teljes családtörténetében nyomon követhetjük a modern kori európai történelem számos érdekes és izgalmas motívumát.
Ezek a filmes séták kultúrtörténeti érdekességeket és elgondolkodtató történelmi összefüggéseket tárnak fel ebből a gazdag, ráadásul a mai nemzettudatból jobbára kiesett örökségből.
A Vérmezőtől a győri csatatérig, a Budai vártól az ürömi pravoszláv kápolnáig, a fertődi gloriette-től a Magyar Nemzeti Múzeumig, az Alcsúti Arborétumtól a nádori kriptáig vezetnek filmes sétáink, melyekben Csorba László történészprofesszor mesél József nádorról és családjáról, tetteik fontosságáról és szerepéről Magyarország történetében.
VIDEÓK:
1.
FIRENZE ÉS A HABSBURG-HÁZ
A birodalmi hűbérnek számító Toszkán Nagyhercegséget az 1738. évi bécsi szerződés (amely a lengyel örökösödési háborút zárta le) biztosította Ferenc lotaringiai herceg számára, aki miután elvette Mária Teréziát és német-római császár lett, Firenze központtal ún. szekundogenitúrát (önálló örökösödési vonallal rendelkező családi ágat) alapított.
Ennek másodszülött fiúk, Lipót osztrák főherceg mint toszkán nagyherceg lett első uralkodója. Lipót felvilágosult és a gazdasági gyarapodást szolgáló kormányzása („Habsburg-mintaállam”) dinasztikus szempontból roppant sikeres családi élettel párosult: Mária Ludovika spanyol infánsnővel kötött házasságából 16 gyermek született, közöttük kilencedikként (ötödik fiúként) József Antal főherceg, a majdani magyar nádor.
A fiatalember firenzei ifjúsága, neveltetése megfelelt kora legjobb pedagógiai követelményeinek, így kibontakoztatta tehetségeit, miáltal szellemi és fizikai tekintetben egyaránt kellő mértékben fölkészítette a pályára, amelyet később befutott.
2.
A NÁDORVÁLASZTÁS DRÁMAI ELŐZMÉNYEI
1792-től a Habsburg-államokban József bátyja, Ferenc uralkodott, míg a magyar rendiség legmagasabb méltóságát öccse, Sándor Lipót töltötte be: ő volt az első főherceg nádor.
A császár azt várta öccsétől, hogy biztosítsa Magyarország hűségét és erőforrásait a birodalom számára a kibontakozó francia háborúkban. Amikor azonban a titkosrendőrség egy szerény, főképp nemesi és értelmiségi körökben terjedő, a francia forradalom mérsékelt szakaszának szabadelvű eszméivel rokonszenvező szervezkedés nyomaira bukkant, Sándor Lipót megijedt, eltúlzott szeparatisztikus félelmeket vizionált és a legkeményebb megtorlást javasolta bátyjának.
Így is történt, az ún. magyar jakobinus mozgalom vezetőit konstruált perben elítélték és a Vérmezőn kivégezték. Nem sokkal később, egy Laxenburgban rendezett tűzijáték vegyészeti előkészületei során robbanás történt, és a nádor halálos balesetet szenvedett, így Ferenc a még csak 19 éves Józsefet léptette bátyja helyébe. Kinevezte királyi helytartónak, és 1795-ben Budára küldte. A magyar rendek elfogadták a változást, és 1796-ban a fiatal Józsefet közfelkiáltással nádorrá választották, akinek azonban a kölcsönös bizalmatlanság mérgező légkörében kellett rátalálnia a kiegyenlítő politikai útra.
3.
DIPLOMÁCIA ÉS SZERELEM
A Habsburgok külpolitikája 1799-ben különösen nehéz feladat előtt állt. A Napóleon elleni itáliai háborúban feltétlenül szükség volt az orosz hadsereg támogatására, de I. Pál cár roppant labilis egyénisége miatt komoly volt az esély a kudarcra.
Ebben a helyzetben remek húzásnak bizonyult a fiatal József nádor szentpétervári küldetése, méghozzá házassági céllal, melynek során teljes sikerrel járt: kölcsönös szerelemre lobbantak Alexandra Pavlovna nagyhercegnővel, és egyben leendő apósát is elkötelezte az osztrák fegyverek támogatása kérdésében. A diplomataként is sikeres József főherceg kiteljesedett új szerepeiben: kibontakozott érett személyisége, amelyet az előkelő arisztokrata/uralkodói fenség és a nemes egyszerűség, józan, polgári mentalitás sajátos egysége jellemzett.
A bájos nagyhercegnő a budai vár „királynéja” lett, de 1801-ben sajnos tragédia törte össze az idillt: a szülés során a leánygyermek meghalt, majd hamarosan az édesanya is követte őt a sírba. Ők ketten máig az ürömi pravoszláv kápolnában nyugszanak, mely hazánk egyik jelentős ortodox vallási műemléke.
4.
OTTHONAI
A pálos rend birtokai között az 1780-as években Alcsút is a királyi kincstár kezelésébe került, majd József nádor az 1820-as évektől szisztematikusan fejleszteni kezdte: okszerű gazdálkodást és a kor legmodernebb gazdasági elveit követő uradalomirányítási rendszert honosított meg. A birtok közepén klasszicista stílusú nyári kastélyt építtetett Heyne Ferenc és Pollack Mihály tervei alapján, továbbá – saját kertészeti szaktudásától is indíttatva – különleges arborétumot telepített a kastély körüli parkba.
Téli rezidenciáján, a korábban jelentős mértékben elhanyagolt budai várban pedig több átalakítást is elindított, hogy feleségeivel együtt működtetett „udvara” számára az megfelelő rezidenciaként szolgáljon.
5.
CSATÁK ÉS LOVASSEREGEK
A mindenkori nádor a középkori eredetű magyar hadszervezet egyik legfontosabb oszlopának, a nemesi felkelésnek is a főparancsnoka volt.
Amikor az 1809. évi háború során a francia csapatok megközelítették Magyarországot, fegyverbe hívták az insurrectiót, élén József nádorral.
A nemesi alakulatok a reguláris birodalmi hadsereg kiegészítő részeként vettek részt a harcokban, és bár vitézül küzdöttek, a felsőbb katonai vezetés tőlük független hibái vezettek végül a győri csatában elszenvedett vereséghez. E kudarctól lényegében függetlenül világossá vált, hogy az insurrectio immár nem korszerű hadakozási forma, így ez volt az utolsó alkalom, hogy szerepelt a magyar történelemben.
Később többen megkérdőjelezték a nemesi hadak vitézségét, így József nádor a költő Kisfaludy Sándort bízta meg az insurrectio történetének megírásával.
6.
VESZTESÉG ÉS GYERMEKÁLDÁS
A Habsburg-család házasodási politikájának részeként – de a korábban már átélt családi boldogság utáni vágyból is – az özvegy József nádor 1815-ben fölkereste a Rajna-vidéken, Anhalt-Bernburg-Schaumburg-Hoym herceg udvarát és feleségül kérte lányát, Hermina hercegnőt.
A fiatalasszony református vallását megtartotta, de a szertartást a katolikus liturgia szerint végezték a schaumburgi várkápolnában. A szép és művelt, a jótékonykodásra különösen fogékony nádorné újra beragyogta a budai udvart, de megint bekövetkezett a tragédia: bár az ikrek, Hermina és István életben maradtak, az édesanya belehalt a gyermekágyi lázba.
Serdülőkorától aztán leánya, Hermina is tüdőbetegségből eredő súlyos gerincbántalmakban szenvedett és – miközben a prágai Theresianum Női Nemesi Alapítvány vezetőjének (apátnő) tisztjét töltötte be – korán elhunyt. A pesti polgárság – a nádor iránti őszinte együttérzés jeleként – a Városliget szélén, a saját költségén kápolnát emeltetett Hermina főhercegnő emlékére (innen származik a Herminamező elnevezés): ez a magyar művészettörténet elsőként megtervezett neogótikus épülete.
7.
SIKERES CSALÁDALAPÍTÁS
József nádor harmadik házassága végül Mária Dorottya württembergi hercegnővel végre nemcsak maradéktalanul boldognak, hanem családi programként is sikeresnek bizonyult. Öt gyermekükből három érte meg a felnőttkort, pályájuk önmagában is nevezetes folytatását adta a nádori famíliának.
Az evangélikus Mária Dorottya hercegnő különösen sokat tett a hazai protestantizmus támogatásáért, amelyet ugyan rossz szemmel néztek Bécsből, de József nádor imponáló felekezeti nyitottsággal adott teret hitvese ezirányú erőfeszítéseinek. Általános emberbaráti jótékonykodásában Mária Dorottya elődje, Hermina kezdeményezéseit folytatta és teljesítette ki, míg szűkebb hitsorsosai körében megszervezte az első budavári evangélikus közösséget és létrehozta annak templomát. Férje halála után azonban azonnal Bécsbe költöztették, lényegében internálták, de így sem tudták közösségi erőfeszítéseit teljesen korlátozni.
8.
VÁROSFEJLESZTÉSI TERVEK
Pest-Buda első távlatos fejlesztője József nádor volt. Nemcsak megismerte és megszerette a magyar nyelvet és a magyar kultúrát, hanem nemes ambícióját lelte abban, hogy európai színvonalra fejlessze nádori székvárosát.
Utasítására született meg az első Szépítési Terv, továbbá kezdte meg munkáját a Szépítési Bizottmány, az a jeles mérnökcsoport – előbb Hild József, majd Pollack Mihály, a nádor kedvenc építészei vezetésével –, amely a pesti városi tanácstól függetlenül irányíthatta és városképi szempontból felügyelhette a hatalmas lendületű építkezéseket.
Munkájuk eredményeként a reformkori Pest büszkélkedhetett a kor egyik legszebb és legegységesebb klasszicista városképével, a pesti Duna-sorral – amíg azután az 1849. májusi ostrom idején meg nem szólaltak a várvédő császári tábornok, Heinrich Hentzi bosszúból romboló ágyúi…
9.
POLITIKAI VITÁK METTERNICHHEL
József főherceg mindig végrehajtotta a Bécsből kapott utasításokat, így családi és dinasztikus lojalitásához természetesen nem férhetett kétség. Ám a hazai viszonyok közelebbi ismeretében realista, a magyar érzékenységeket kímélő, sőt mindinkább az eltérő érdekek egyeztetésére törekvő javaslatokkal igyekezett befolyásolni bátyja kormányzatát.
A Habsburg Birodalom elkerülhetetlen modernizációjának folyamatában olyan irányzatot képviselt, amely nem az osztrák-cseh tartományok egyoldalú támogatását, hanem mellettük Magyarország – reális területi, népességi és gazdasági súlyának megfelelő – arányos és párhuzamos fejlesztését tartotta a követendő útnak. Ám Ferenc jellemének és uralkodói gyakorlatának ismeretében aligha csodálhatjuk, hogy – a bécsi abszolutizmus és az örökös tartományok kizárólagos támogatását erőltető tanácsosai hatására – nemcsak mellőzte öccse javaslatait, de már-már kóros bizalmatlanságával időnként a nádor szeparatisztikus törekvéseiről terjesztett, alaptalan bécsi pletykákat is elhitte. Kezdetben Colloredo gróf, majd Anton von Baldacci, végül az utolsó 30 évben Metternich herceg volt az az ellenfél, akinek ellenállásán sajnos megtörtek a főherceg reményei.
A bizalmatlanságot tapasztalva így lassan lemondott arról, hogy hatást gyakoroljon az udvar irányvonalára. A mérsékelt reform, az anyagi viszonyok javítása, az életkörülmények polgárosítása iránti vonzódásának azonban hálás örömmel látta hasznát a reformkori Magyarország.
10.
EGYÜTT A SZÉCHENYIEKKEL
A nádor a bécsi kormányzat és a magyar rendek közötti ellentéteket áthidalni igyekvő munkájában szoros kapcsolatot alakított ki azokkal a befolyásos hazai arisztokratákkal, akik támogatták ezirányú erőfeszítéseit. Közülük is kiemelkedik Széchényi Ferenc, akinek nevezetes gyűjteményi adományát a király megbízásából épp a nádor vette át és ettől kezdve legfőbb felügyeletével pártfogolta. Egyetértettek abban is, hogy szükség van a Habsburg Monarchia átalakítására, szerkezetének korszerűsítésére.
Gondolatait 1810-ben fogalmazta meg Hungarisierung Österreich (Ausztria hungarizálása) című írásában. Álláspontja szerint a Monarchiában két kormányzati elv létezik: az egyik az alkotmányos, a magyarországi és erdélyi, a másik az abszolutisztikus vagy örökös tartományokbéli. Ám úgy vélte, az előbbiek alkotmányát, kormányzatát és közigazgatását az örökös tartományok módjára átalakítani lehetetlen vállalkozás lenne. Ráadásul a korszellem is a képviseleti rendszert tartja modernebbnek. Inkább egy fordított korszerűsítésre lenne szükség, azaz az örökös tartományok kormányzatait kellene a magyar képviseleti rendszer szerint átalakítani.
Erre az elképzelésre erősen hatott Széchényi Ferenc hasonló koncepciója, így biztosak lehetünk a két államférfi szoros együttgondolkodásában és együttműködésében. Nem véletlen, hogy ugyanebben az időben emelték azt a különleges, klasszicista stílusú Gloriette-et is a Fertő-tó egyik legszebb kilátópontján, a Fertőboz fölötti löszfal tetején, amellyel Széchényi Ferenc gróf József nádor 1809-es látogatását köszönte meg. Az emléket őrző építmény ott áll mind a mai napig.
11.
HALÁLA ÉS KULTUSZA
A kora újkortól kezdve azok a nemzeti mozgalmak, amelyek monarchiákban bontakoztak ki, a királyi család iránti középkori eredetű kultuszt sikeresen használták a nemzeti identitás egyik egységesítő és lelkesítő elemeként.
Magyarországon azonban problémát okozott, hogy a dinasztia kulturális miliője egyértelműen német volt, és az uralkodó csak ritkán és kötelességszerűen – pl. veszélyhelyzetben – tartózkodott az országban. A kultuszigény így József főherceget, a Budán élő, továbbá a nemzeti szimbólumvilágot hangsúlyozottan vállaló és használó nádort és családját találta méltónak erre.
Ráadásul József nádor személyes teljesítményével messzemenően biztosította azokat az értékeket és eredményeket, amelyek megalapozhatták az iránta táplált tiszteletet és azonosulást, és személyes kultusza kialakulását.
A hazai polgárosodás és nemzeti modernizáció számos területén kifejtett áldozatos tevékenysége iránti hála pedig fönntartotta a kultuszt halála után is. Így emlékét őrző jelképekkel – túlélve több diktatúrát és rendszerváltozást – máig is találkozhatunk szerte Magyarországon.
12.
DINASZTIAALAPÍTÁSI TERVEK
Elsőszülött fia, István főherceg az alcsúti parkban töltötte ifjúságát nyaranta, és a hagyomány szerint sokat játszott a falubeli gyerekekkel is, akik „Palatinus Pistának” nevezték. Felnövekedve nemcsak apja akaratát – és az udvar szándékát – követte, hanem hazai politikai támogatást is kapott, amikor 1847-ben vállalta a nádori tisztséget. Országjáró körútján mai szemmel nézve egészen elképesztő rajongás vette körül, jeléül annak, hogy a születő populáris tömegkultúra korában már idehaza is megjelentek a nemzeti dinasztia tagjai iránti személyi kultusz egyes jelei. 1848 márciusában döntő szerepet játszott a forradalom vívmányainak bécsi elfogadtatásában és Batthyány Lajos felelős miniszterelnöki kineveztetésében.
Amikor azonban ősszel fordult a kocka, és a bécsi udvar mérvadó körei törvénytelenül visszavonták a tavaszi megegyezést, István azt már nem vállalta, hogy szembeforduljon velük, és lemondott nádori tisztségéről, miközben a család (alaptalanul) őt hibáztatta a magyarországi viszonyok elmérgesedéséért. Ténylegesen házi őrizetbe parancsolták az anyai örökségként rámaradt schaumburgi várkastélyba, ahol élete hátralévő 18 esztendejét töltötte. Majd tüdőbeteg lett és alig ötvenévesen a francia Riviérán, Mentonban hunyt el.
Testét Magyarországra hozták, s őt is a Budai várban lévő nádori kriptában temették el.