Steindl neve elsősorban az Országházzal forrott össze, de sok minden mással is foglalkozott pályája során, számos műemléket állított helyre, és tanárként is oktatott. Sisa József előadása áttekinti, hogy munkássága hogyan formálódott és milyen személyiség rejlett mögötte.

 

 

Steindl Pesten született 1839-ben osztrák-német eredetű polgári-iparos családban. Először a budai Polytechnikumban, majd a bécsi Képzőművészeti Akadémián, a Monarchia legjelentősebb tanintézetében tanult. Későbbi pályájára tanára, a karizmatikus egyéniségű Friedrich Schmidt, a neogótika építésze és annak tanítási módszere igen nagy hatással volt.

 

1868-ban költözött haza Pestre, és már a következő évtől a Polytechnikum, 1871-től Műegyetem tanára lett; itt 30 éven keresztül oktatott. Steindl nem volt a szavak embere, felolvasott előadásai nem voltak annyira lelkesítőek, ugyanakkor a növendékeket rajztábla mellett oktatta, személyes kontaktust alakított ki velük, és korábbi tanárához hasonlóan tanulmányutakra vitte őket. Azonban kissé ridegebb modora miatt kevesebb növendék járt óráira; az is előfordult, hogy valamelyik kurzusán csak egyetlen diák volt.

 

 

Építészi tevékenységét, életművét áttekintve megállapítható, hogy épületeinek száma nem túl nagy, viszont némelyik közülük igen jelentős. Nem volt szerencsés abban a tekintetben, hogy amikor Magyarországra visszatért, akkor a neoreneszánsz stílus volt divatban, és nem az ő szívéhez közel álló neogótika. Első munkáit így a neoreneszánsz építészetbe belerejtett „finom kis megoldásokkal” egészítette ki (pl. pesti Új Városháza, a Műegyetem Múzeum körúti épülete).

 

Sisa József szerint, amiben Steindl igazán kiélhette a neogótika iránti szenvedélyét, az a műemlékvédelem volt. Tulajdonképpen nem volt ekkoriban még túl éles a határ az építészet és a műemlékvédelem között, utóbbi gyakran újjáépítést jelentett, illetve épületrészek hozzáillesztését. Így történt ez az erdélyi Vajdahunyad vár, a máriafalvi (ma Burgenland) Mária Mennybemenetele-templom esetében is. Műemlékvédelem területén Steindl legnagyobb vállalkozása a kassai dóm helyreállítása volt. A régi állapothoz képest itt egy díszesebb és jóval komplettebb épület jött létre.

 

Az Országház volt Steindl fő műve. Terveit gróf Andrássy Gyula karolta fel, hiszen szerette volna, ha egy méltó épület jön létre, ugyanis az ő szemei előtt az angol parlament lebegett, így a neogótikus terv az ő elképzeléseihez tökéletesen illeszkedett.

 

Sisa József részletesen kitért az építkezést kezdettől kísérő különböző vitákra és konfliktushelyzetekre (neogótika, Tisza Lajos, Munkácsy Honfoglalás c. festménye, stb.). Hauszmann Alajos visszaemlékezései szerint mindez nagyon rossz hatással volt Steindl kedélyére, és úgy látta, részben ez volt az oka cinizmusának és akár korai halálának is.

 

 

Az építkezés során rengetegen munkálkodtak a tervek kivitelezésén, volt amikor 6-700 ember dolgozott egyszerre, és Steindlnek ezt az óriási nagy akciót és csapatot kellett egybehangolnia 18 éven keresztül. Csak az építési irodában mintegy 30 fiatalember dolgozott Steindl kezei alatt. Munkatársait viszont nagyon megbecsülte, éppen ezért évenként egyszer vendégül látta őket svábhegyi nyaralójában. Építészi és tanári pozíciójából fakadóan számos politikussal és magas rangú személlyel volt kapcsolata, de igazán az iparosok között érezte otthon magát. Mint személyiség, Steindl zárkózott volt, alapvetően kerülte a társaságot, akárcsak a nyilvános szereplést. Ha megszólalt, akkor szókimondó volt, olykor keresetlen volt a modora. Ugyanakkor szívós, taktikázó jellemével gyakran tudta elgondolásait megvalósítani, akaratát érvényesíteni.

 

Steindl Imre egészségi állapota az építkezés vége felé elég erőteljesen megromlott, többször érte szélütés, egyik szeme megbénult, a gigantikus méretű és gyakran párhuzamos munkák felőrölték erejét. A nagy mű teljes elkészültét nem élte meg. 1902. augusztus 31-én, 63 éves korában hunyt el, Sisa József összegzése szerint egy nagyon sikeres, diadalmas életpályát hagyva maga után.